Oldal 91 [91]
OCR
A 4 1 , 90 + OrMENY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN Utat engedett a közvetett erőszak politikájának — holott az állam elsődleges kötelezettsége tulajdonképpen az alattvalók védelme lett volna —, és ehhez nem kellett állítólagos provokációt gerjeszteni, se a lázadás vádjával előállni, se ártalmatlan határátlépéseket felnagyítani, se talált fegyvereket fenyegetésként feltüntetni. Vagyis nem volt szükség azokra a legitimációs stratégiákra, melyek nélkülözhetetlenek olyan esetekben, amikor az állam erőszakot alkalmaz belföldön." Amikor az irreguláris csapatok olykor masszív erőszakos cselekedeteit megtűrték, akkor olyan köztes cselekvési terek nyíltak meg, melyeket leginkább úgy jellemezhetünk, hogy , is-is". Hasonlóan a nehezen elfogadtatható reformok esetéhez, amikor a kormány úgy használta ki az ígéret és a kivitelezés közötti teret, hogy egy adott reformot egyszerre tudott kezdeményezni és akadályozni azáltal, hogy a reform elhúzódó megvalósításáért alsóbb szinteket tegyen felelőssé, a Hamidiye-hadosztály feletti szemet hunyás azt tette lehetővé, hogy a kormány erőszakot alkalmazzon, de egyúttal minden felelősséget elhárítson magától. Ez az eljárásmód azonban ahhoz volt kötve, hogy határozottan azt kellett állítani és hirdetni, hogy az irreguláris csapatok akcióit nem ők tartják ellenőrzésük alatt. Vitathatatlan tény, hogy a régió egész területére vonatkozó és tartós felügyelete feszegette volna az Oszmán Birodalom pénzügyi és emberi kapacitásának a határait. Ugyanakkor az erőtlen állam képe csak egy valóságtöredék. Időben és térben bármelyik ponton képes volt a központi kormány arra, hogy bármikor és bármelyik határmenti tartományban korlátok közé szorítsa a helyi szereplőket, és saját ellenőrzési hatáskörét gyakorolja. A régiókon belüli eseti bosszúhadjáratok vagy a távoli, nehezen megközelíthető területeken sikeresen megszervezett népesség-nyilvántartásokról szóló beszámolók csak alátámasztják mindezt.'”? Ugyanigy a muhacirun, a kurd torzsek vagy a Hamidiye-hadosztaly túlkapásait is következetesen és szisztematikusan megakadályozhatták volna, ha meglett volna ehhez a kellően erős politikai akarat. 169 A , hátba döfés" elmélete [a , hátba döfés? összeesküvés-elméletét a német katonai főparancsnokság terjesztette, mely szerint a Német Birodalom azért veszítette el az első világháborút, mivel a veretlen csapatokat végül elárulták a németországi szociáldemokraták és a németországi zsidók - a ford. megj.], mely az 1915/16-os örmény népirtást végigkísérte, vö. Kevorkian, Raymond (2006): Le Genocide des Armeniens, Paris, 214-215., 218-223., 268269., 289-290., 299-301., 307. O. ve V6. pl. BOA DH.MKT. 1478/53, 4 Ca. 1305 H.
