Oldal 91 [91]
A 4 1 ,
90 + OrMENY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN
Utat engedett a közvetett erőszak politikájának — holott az állam elsődleges
kötelezettsége tulajdonképpen az alattvalók védelme lett volna —, és ehhez nem
kellett állítólagos provokációt gerjeszteni, se a lázadás vádjával előállni, se ártal¬
matlan határátlépéseket felnagyítani, se talált fegyvereket fenyegetésként feltün¬
tetni. Vagyis nem volt szükség azokra a legitimációs stratégiákra, melyek nélkü¬
lözhetetlenek olyan esetekben, amikor az állam erőszakot alkalmaz belföldön."
Amikor az irreguláris csapatok olykor masszív erőszakos cselekedeteit megtűrték,
akkor olyan köztes cselekvési terek nyíltak meg, melyeket leginkább úgy jelle¬
mezhetünk, hogy , is-is". Hasonlóan a nehezen elfogadtatható reformok esetéhez,
amikor a kormány úgy használta ki az ígéret és a kivitelezés közötti teret, hogy
egy adott reformot egyszerre tudott kezdeményezni és akadályozni azáltal, hogy
a reform elhúzódó megvalósításáért alsóbb szinteket tegyen felelőssé, a Hami¬
diye-hadosztály feletti szemet hunyás azt tette lehetővé, hogy a kormány erősza¬
kot alkalmazzon, de egyúttal minden felelősséget elhárítson magától.
Ez az eljárásmód azonban ahhoz volt kötve, hogy határozottan azt kellett
állítani és hirdetni, hogy az irreguláris csapatok akcióit nem ők tartják ellenőr¬
zésük alatt. Vitathatatlan tény, hogy a régió egész területére vonatkozó és tartós
felügyelete feszegette volna az Oszmán Birodalom pénzügyi és emberi kapaci¬
tásának a határait. Ugyanakkor az erőtlen állam képe csak egy valóságtöredék.
Időben és térben bármelyik ponton képes volt a központi kormány arra, hogy
bármikor és bármelyik határmenti tartományban korlátok közé szorítsa a helyi
szereplőket, és saját ellenőrzési hatáskörét gyakorolja. A régiókon belüli eseti
bosszúhadjáratok vagy a távoli, nehezen megközelíthető területeken sikeresen
megszervezett népesség-nyilvántartásokról szóló beszámolók csak alátámasztják
mindezt.'”? Ugyanigy a muhacirun, a kurd torzsek vagy a Hamidiye-hadosztaly
túlkapásait is következetesen és szisztematikusan megakadályozhatták volna, ha
meglett volna ehhez a kellően erős politikai akarat.
169 A , hátba döfés" elmélete [a , hátba döfés? összeesküvés-elméletét a német katonai főpa¬
rancsnokság terjesztette, mely szerint a Német Birodalom azért veszítette el az első világhá¬
borút, mivel a veretlen csapatokat végül elárulták a németországi szociáldemokraták és a
németországi zsidók - a ford. megj.], mely az 1915/16-os örmény népirtást végigkísérte, vö.
Kevorkian, Raymond (2006): Le Genocide des Armeniens, Paris, 214-215., 218-223., 268¬
269., 289-290., 299-301., 307. O.
ve V6. pl. BOA DH.MKT. 1478/53, 4 Ca. 1305 H.