Page 90 [90]
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 89
Itt arról volt szó, hogy a régiónak egy bizonyos népességszegmensét célzottan
felfegyverezték, más csoportok rovására. A központi kormány a Hamidiye-had¬
osztályt modern fegyverekkel látta el, és békeidőben, illetve manőverek végez¬
tével — a törvény előírásával ellentétben — nem követelte azokat vissza. Ez azt
jelenti, hogy a Hamidiye-hadosztály a hosszú békeévek alatt is teljesen fel volt
fegyverezve. Technikai fölényben voltak tehát a helyi ellenfeleikkel szemben, és
állami legitimáció is erősítette pozíciójukat."
A központi állam, azáltal, hogy az irreguláris Hamidiye-hadosztályt ily
módon felszerelte, ténylegesen lemondott egy központi hatalmi monopólium
létrehozásáról; ehelyett a hatalomgyakorlás lehetőségét és jogát ebben a régióban
átruházta a Hamidiye-katonaságra. A központi hatalmi monopólium létrehozása
helyett pedig egy olyan rendszer jött létre, melyben a hatalmat helyi erőkre ruház¬
ták át. Amikor tehát a helyi erők felléptek lázadó törzsek, heterodox muszlimok
vagy örmények ellen, akkor végeredményben a központi állam helyett avatkoz¬
tak be, katonai-rendőri vagy pusztán katonai eszközökkel. E háttér ismeretében
érthetővé válik, hogy a helyi szereplők erőszakos akcióit — atrocitásokat, tömeges
erőszakot, egészen a tömegmészárlásig — Kelet-Anatóliában nem szankcionálták,
hanem tolerálták, örömmel tudomásul vették, amennyiben nem ütköztek a
központi állam érdekeivel, illetve nem akadályozták a civilek életét és legfőképp
a (mezö)gazdasägi termelest.
Annak, hogy a hatalmat ténylegesen átruházták a helyi szereplőkre, nem
elsősorban és nem kizárólagosan az volt a következménye, hogy Kelet-A natólia
»békéjének” megteremtésekor a regularis hadsereg személyzetén és kiaddsain
takarékoskodhattak. Ennek a hatalomátruházásnak egy ennél jóval fontosabb
következménye is volt, ugyanis olyan szürke zónákban nyíltak mozgásterek,
melyek ezelőtt egyáltalán nem, vagy pedig nem ezzel a természetességgel álltak
rendelkezésre a központi kormány hivatalos szervei számára. A Hamidiye-csa¬
patok toborzása és felfegyverzése lehetővé tette, hogy a központi kormány helyi
erők közvetítésével saját céljait és feladatait megvalósítsa, anélkül, hogy felelős¬
séget kelljen vállalnia azok tevékenységéért. Ráadásul békeidőben is lehetővé
tette az erőszakos fellépést a saját népességével szemben, politikai eszközként.
168 A Hamidiye felfegyverzéséről vö. Kodaman: Hamidiye Hafif Stivari Alaylart. 447. 0.3
legitimációjáról vö. még Aytar: Hamidiye Alaylarindan Koy Koruculugun. 54-62., 325. 0.5
Olson: The Emergence of Kurdish Nationalism and the Sheikh Said Rebellion. 9. 0.