Page 85 [85]
OCR
A 4 1 , 84 + ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN írásban lefektetett autonómiájuk, de akiket nem lehetett teljes mértékben háttérbe szorítani és a tartományi közigazgatásba beilleszteni. Integrációjukat csak úgy lehetett megvalósítani, hogy bizonyos szabadságjogokat és privilégiumokat továbbra is megtarthattak maguknak. Itt meg kell említeni a Hamidiye-ezredet, ezt az irreguláris lovasságot, mely elsősorban szunnita kurd törzsekből toborozta tagjait. A Hamidiye-ezred 1890—1891-es megalapítását egyfajta próbálkozásként is értelmezhetjük: a törzseket ösztönző tényezők segítségével igyekeztek rávenni arra, hogy együttműködjenek az állammal, így eleinte csak részben, majd fokozatosan egyre jobban integrálódtak és ellenőrzés alá kerültek."? Mivel a központi állam gyenge volt, annál inkább felértékelődött ebben a régióban az egyensúly politikája, vagyis a hatalomgyakorlásnak az a módja, mely a helyi erőket felaprózta, és arra használta fel, hogy kölcsönösen korlátozzák egymást hatalmukban. A válik (tartományi kormányzók) mellé helyezték a katonai parancsnokokat, akik saját hatalmi eszközökkel rendelkeztek. A helyi és regionális tartományi tanácsok, melyekben az őslakos notabilitások nagy számban voltak képviselve, további ellensúlyt képeztek." A kurd fejedelemségek megtörése első körben nem vezetett nagyobb rendhez, hanem épp ellenkező hatást váltott ki."5 A régi rendet és a fennálló erőegyensúlyt megbolygatták, helyükbe nem lépett új, stabil rend. Minden egyes közösségnek, csoportnak és politikai szereplőnek újra kellett definiálnia és újra meg kellett védenie pozícióját és hatalmi bázisát. Ebben a helyzetben, amikor az erők újra megméredzkettek egymással, hogy új egyensúly alakuljon ki, nem csökkent az 53 Kodaman, Bayram (1979): , Hamidiye Hafif Süvari Alaylari." Istanbul Universitesi Edebiyat Fakiiltesi Tarih Dergisi, 1979/32. 427-480. 0., itt: 452-459. o.; Aytar, Osman (1992): Hamidtye Alaylarindan Köy Koruculuguna, Istanbul, 75-81. o. + A kelet-anatöliai tartományok hamidi politikájáról Id. Duguid, Stephen (1973): , The Politics of Unity. Hamidian Policy in Eastern Anatolia.” Middle Eastern Studies, 1973/9. 139-155. o. Az ezt megelőző időszak helyi társadalmi és politikai szerkezetéről az oszmán keleti tartományokban, Diyarbakir példáján keresztül, Id. Aydin, Suavi; Verheij, Jelle (2012): Confusion in the Cauldron: Some Notes on Ethno-Religious Groups, Local Powers and the Ottoman State in Diyarbekir Province, 1800-1870. In Jongerden, Joost; Verheij, Jelle (szerk.): Social Relations in Ottoman Diyarbekir, 1870-1915, Leiden / Boston, 15-54. 0. 's van Bruinessen, Martin (1978): Agha, Sheykh and State, Utrecht, 228-229. 0.; v6. még McDowell: A Modern History of the Kurds. 49-50. 0.; Olson, Robert W. (1989): The Emergence of Kurdish Nationalism and the Shetkh Said Rebellion 1880-1925, Austin / Texas, 4. 0.
