Oldal 83 [83]
A 4 1 ,
82 " ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN
ki tudja játszani egymás ellen, hogy ezáltal a hatalmi egyensúlyozás alapelvéből
hasznot húzhasson.""
Ahhoz, hogy a központi hatalom gyengeségét a különböző politikai, társa¬
dalmi vagy regionális erőkkel szemben legalább részben ellensúlyozza, II. Abdul¬
Hamid belpolitikájában is ugyanehhez a stratégiához fordult: a rivális szereplőket
ki kell játszani egymás ellen, hogy azok egymást kölcsönösen gyengítsék." A tar¬
tományokban ugyanezt az elvet alkalmazták, és az ősi , Oszd meg és uralkodj!"
elvvel egészítették ki. Ez leginkább a keleti határrégiókra vonatkozott, ahol a
központi hatalom közvetlen kontrollja még újkeletű és igencsak erőtlen volt.
A kurd bejek megtörése
Kelet-Anatólia a kora 16. század óta névlegesen oszmán fennhatóság alatt állt,
valójában azonban a kurd törzsek és néhány örmény enklávé (itt különösen
említésre méltó Zejtun Kilikiában és Sasun Bitlis provinciában) egészen a 19.
század közepéig messzemenőkig megőrizték autonómiájukat." II. Mahmud
volt az első olyan oszmán szultán, aki megpróbálta a birodalom peremterületén
élő törzseket közvetlen központi ellenőrzés alá vonni." Sok tényező nehezítette
meg a keleti tartományok elleni hadjáratot: a terepviszonyok, a megbízható helyi
csapatok hiánya, a kényszertoborzások és a tömeges dezertálások — annak dacára,
46 II. Abdul-Hamid sokat magasztalt diplomáciájáról Id. Yasamee, Feroze A. K. (1996):
Ottoman Diplomacy: Abdülbamid II and the Great Powers 1878-1888, Istanbul.
47 Bizottságok és testületek egyre áttekinthetetlenebb hálozatáról, melyeket II. Abdul¬
Hamid hozott létre a palotájában vö. Georgeon, Francois (2003): Abdülhamid IL, Paris,
147-169. 0.
“ A kurd fejedelemségekrél Id. McDowall, David (1997): 4 Modern History of the Kurds,
London / New York, 38-48. 0.; Aytar, Osman (1992): Hamidtye Alaylarindan Kéy Korucu¬
luguna, Istanbul, 28-33. 0. Az Oszmän Birodalom kurd notabilitäsainak szereperöl vö. még
Özoglu, Hakan (2004): Kurdish Notables and the Ottoman State. Evolving Identities, Com¬
peting Loyalties, and Shifting Boundaries, New York.
49 Shaw: History of the Ottoman Empire and Modern Turkey. 2. kötet. 6-9., 14-19. 0.3 Heper,
Metin (1980): ,,Center and Periphery in the Ottoman Empire.” International Political Sct¬
ence Review, 1980/1. 81-105. 0.4; McDowell: A Modern History of the Kurds. 41. 0.