Page 82 [82]
OCR
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián e 81 integrálta a török nemzeti identitás fogalmába" (még azon az áron is, hogy a nem-szunnita törökök, illetve türkmének marginalizálódnak). A türkizmus ideológiája nagy átfedéseket mutatott a korai oszmanizmussal, utóbbit hallgatólagosan a törökség magától értetődő dominanciája jellemezte. Így tehát az oszmanizmusról való áttérés az iszlamizmusra és a türkizmusra inkább csak hangsúlyváltást jelentett, mintsem egymást váltó ideológiák sorát. Egyik ideológiai megközelítés se tudta teljes mértékben összefogni az egész népességet, a modern Oszmán Birodalom ideológiai újragondolása tehát lényegénél fogva eleve kizárt több nagy népességcsoportot. Az 1875—78-as válság Az 1839-es év eseményei évtizedekre meghatározták az oszmán politika napirendjét. Hasonló módon az 1875-—78-as évek egzisztenciális válsága is radikális fordulópontot jelentett a modern oszmán történelemben, és az oszmán politikát is alapjaiban megváltoztatta. Az 1875-ös államcsőd, három uralkodóváltás egy évvel később, az 1875 óta fennálló Balkán-válság, végezetül az 1877—78-as háborús vereség Oroszországgal szemben csak még jobban napvilágra hozták az Oszmán Birodalom alapvető problémáit. II. Abdul-Hamid, aki 1876-ban lett szultán, ezeknek a válságos éveknek a tapasztalataira építette politikájának alapjait és stratégiáit: az oszmán vezető elit rivalizálását figyelembe kell venni, az európai szomszédokkal kerülni kell a háborút, "5 és ahelyett, hogy valamelyik európai hatalommal felemás szövetséget kötnének, következetesen meg kell őrizni a semlegességet, mely lehetővé teszi a birodalom számára, hogy különböző nagyhatalmakkal szövetséget kössön, vasútépítési koncessziókat helyezzen kilátásba, gazdasági megállapodásokat kössön vagy tanácsadókat alkalmazzon - ily módon az érdekszférákért versengő európai hatalmakat ügyesen 44 Azifjútörök mozgalom történetéről Id. különösképpen: Hanioglu, M. Sükrü (1995): The Young Turks in Opposition, New York és ué (2001): Preparation for a Revolution, Oxford. 45 Abdul-Hamid megtagadta, hogy 1885-ban hadat üzenjen Bulgáriának, noha az Oszmán Birodalom formálisan erre jogosult lett volna. V6. Shaw: History of the Ottoman Empire and Modern Turkey. 2. kötet. 196-199. 0.
