Seite 81 [81]
A 4 1 ,
80 e ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN
tozással szemben." A modernizáció során, mely nem utolsó sorban a tömegek
mozgósítását is jelentette, egyre sürgetőbbé vált az a kérdés, hogy mi tudná egy¬
séggé összefogni a számos különböző etnikai, nyelvi, vallási és szociális csoportot,
illetve a különböző módon szocializálódott eliteket és a rivális politikai frakciókat
és háztartásokat. Szükségessé vált, hogy létrehozzanak egy eszmei hátteret, mely
minden alattvalót magába foglal, hogy felmutassanak egy azonosulási lehetőséget,
mely minden alattvalót az államhoz köt. A (nyugat-Jeurópai nemzetállamok
esetében ez a nemzet eszméje volt. Az Oszmán Birodalomban tehát az jelentette
az egyik legnagyobb ideológiai kihívást, hogy találjanak valami megfelelőt, ami
be tudná tölteni ugyanezt a funkciót.
A reformkorszakban három alapvető ideológia merült fel, melyek arra voltak
hivatva, hogy ezt az űrt betöltsék. Mindegyikük egy-egy adott kormányhoz
volt köthető, és mindegyik kormány különösen azt a modellt támogatta, ame¬
lyik a legközelebb állt hozzá. Az, hogy épp melyik megközelítés részesült előny¬
ben a három közül, a külső keretfeltételeken is múlott. A tanzimat-reformerek
oszmanizmusa túl későn és határozatlanul jelentkezett ahhoz, hogy a balkáni
tartományokat integrálni tudta volna a birodalomba." II. Abdul-Hamid poli¬
tikája — az iszlám egység politikája — egyben válasz volt a balkáni tartományok
többségének 1878 utáni elvesztésére és százezer muszlim menekült bevándor¬
lására."? Az ifjútörökök török nacionalizmusa nem szorította ki az iszlámot
mint integrációs tényezőt, hanem a szunnita iszlám iránti elkötelezettséget
‘41 Egy példa itt található: Levy: The Officer Corps in Sultan Mahmud II’s New Ottoman
Army. 36-38. 0.
“2 Davison: Art. „tanzimat”. 209. 0.
"3 Vö. többek között a következő tanulmányokkal: Özcan, Azmi (1997): Pan-Islamism.
Indian Muslims, the Ottomans and Britain (1877-1924), Leiden, különösen az ı. fejezet;
Duguid, Stephen (1973): „The Politics of Unity.” Middle Eastern Studies, 1973/9. 39-155. 0.3
a hamidi iszlamizációs politika egyes szempontjairól: szunnita misszionáriusok kiküldése
jezidi, síita és alevita régiókba, vö. Deringil, Selim (1198): The Well-Protected Domains, Lon¬
don / New York, 68-84. o.; az iszlám erkölcsi tanítás beágyazása az állami iskolák tanme¬
netébe, vö. Fortna, Benjamin C. (2000): , Islamic Morality in Late Ottoman »Secular«
Schools.” International Journal of Middle East Studies, 2000/32. 369-393. 0.; a muhacirun
szerepe az iszlamizáció során, leginkább a keleti borderlandsen, vö. Dündar, Fuat (2008):
Modern Türkiye’nin Sifresi: Íttibat ve Terakki nin Etnisite Miibendisligs 1913-1918, Istanbul,
41-52. 0.