Page 80 [80]
OCR
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 79 Megint más esetekben a reform kezdeményezői úgy próbálták elkerülni a konfliktust, hogy egyszerűen meghagyták a régi struktúrákat és berendezkedéseket, mellettük pedig létrehoztak új, párhuzamos intézményeket.?7 Ezeknek a reformstratégiáknak az lett az egyik következménye, hogy sok reformot a megvalósítás szintjén részben vissza kellett vonni." Egy másik következmény pedig az volt, hogy a régi eliteknek nem kellett lemondaniuk hatalmi pozíciójukról és érdekszféráikról, hanem megtarthatták, sőt részben ki is építhették azokat, csak immár megváltozott körülmények mellett. Ez különösen érvényes volt a tartományi notabilitásokra. Ahhoz, hogy a központi kormány a tartományokban keresztülvihessen állami intézkedéseket, szükséges volt a helyi vezetők és méltóságok közvetítése. Így hát a helyi vezetőknek a reformok során paradox módon erősödött a pozíciójuk, noha a modernizációs folyamat egyik elsődleges célja tulajdonképpen az lett volna, hogy a helyi közvetítőket kiiktassak, és a központi állam közvetlen ellenőrzése alá kerüljenek az egyes alattvalók." A notabilitások pozíciójához hasonlóan a vallási közösségek (milletek) struktúrái is erősödtek, szintén a 19. századi reformok során, pedig a reformoknak meg kellett volna szüntetniük a milleteket, hiszen azok csoportos jogokat képviseltek és kezeltek."" Az egyre inkább áttekinthetetlenné váló hálózatban fennmaradtak egymás mellett régi és új elitek, továbbá konkurens háztartások is, mint rivális csoportok, melyek a hagyományos és modern struktúrákban, intézményekben és testületekben hatalmi bázist tudtak kiépíteni, illetve megőrizni. Nem ritkán — még egzisztenciális válság idején is — akonkuráló pártok, illetve háztartások egyéni érdekei elsőbbséget élveztek az oszmán államhoz való tartozással és a birodalmi összetar#7 Davison: Arr. ,tangimat”, 202. o.; az iskolarendszer példájáról, vö. Somel, Selcuk A. (2001): The Modernization of Public Education in the Ottoman Empire 1839-1908, Leiden, különösen az I. fejezet. 88 V6. Davison: Art. , tanzgimat", 202. o.; a részben visszavont, teljesítményen alapuló előléptetésről a katonatisztek számára, vö. Levy: Tbe Officer Corps in Sultan Mabmud IIs5 New Ottoman Army. 30-31. 0. 89 Hourani, Albert (1993): Ottoman Reform and the Politics of Notables. In ué. (szerk.): The Modern Middle East: A Reader, London / New York, 83-109. o. 40 Vö. Davison: Art. „tanzimat”. 202. 0.
