Page 78 [78]
OCR
4. Hatalomdelegáció és egyensúly: oszmán közigazgatási gyakorlat a keleti periférián + 77 veszteségtől való félelem tükrében mintha az oszmán állam iszlám megalapozásának fenntartása jelentette volna az identitás lényegét, amely miatt egyáltalán erőfeszítést tettek a reformokra. Ezáltal feloldhatatlan dilemma elé került az oszmán politika: ami a keresztények (és az európai nagyhatalmak) számára teljesen elégtelennek kellett hogy tűnjön, az sok muszlim számára már túl messzire ment. Épp ennek az ígéretnek a megvalósítása tehát sokkal óvatosabban, vontatottan és akadozva történt. Ezt követően még a hagyománnyal összhangban lévő azon reformjavaslatokat illetően is, melyek csupán a keresztények védelmét szolgálták volna, könnyen felmerült az a gyanú, hogy alapjaiban akarják az államot megtámadni. Az elodázás stratégiája Tekintettel arra, hogy lehetetlen volt egymással szöges ellentétben álló elvárásoknak eleget tenni, különösen II. Abdul-Hamid tökélyre vitte annak a stratégiának a kifejlesztését, mellyel elsősorban időt akart nyerni, hogy ne kelljen meghozni alapvető kérdéseket érintő döntéseket, ne kelljen kijelölni semmiféle irányvonalat, hogy az egész birodalmat minél hosszabb távon oly módon függőben tartsa, hogy egy lehetőséget se zárjon ki állandó jelleggel, azaz hogy minden oldal megőrizhesse saját reményeit. Ugyanakkor az is irányelve volt, hogy ott, ahol erre lehetőség adódott, óvatosan változásokat vezessen be, előfeltételeket teremtsen egy olyan eljövendő kor számára, mely talán — a nemzetközi és belső oszmán viszonyok megváltozásával — ismét nagyobb mozgásteret tud majd biztosítani. Az elodázás stratégiája tudatosan arra épült, hogy kihasználja a reformintézkedés bejelentése és megvalósítása közti idő adta mozgásteret. A késleltetés, a hátráltatás, a beteljesületlenül maradó ígéretek és a megvalósulásukban akadályoztatott vagy elhúzódó törvények taktikája lehetővé tette azt, hogy engedjen az elkerülhetetlenné váló reformok nyomásának, ugyanakkor pedig megakadályozzon népszerűtlen vagy nehezen megmagyarázható reformokat. Ígéret és megvalósítás között tehát lehetőség nyílt a saját cselekvésre. Ez a gyakorlat nem korlátozódott azokra a reformkövetelésekre, melyek az oszmán keresztények javát szolgálták, és melyek az oszmán oldalt kifejezetten
