Seite 66 [66]
3. A felülről jövő reformok dilemmája e 65
szintjéhez, katonai erő helyett inkább diplomáciai eszközökkel igyekeztek meg¬
védeni a birodalom külső határait. Kücük Said pasa úgy érvelt, hogy a saját
katonai erő elengedhetetlen. Ennél talán még fontosabb volt az, hogy egy nagy
katonai erő látszatát keltsék. Ez megmagyarázná azt a tényt, hogy II. Abdul¬
Hamid a katonaság felállításakor és felfegyverzésekor miért fektetett nagyobb
hangsúlyt a mennyiségre, mint a minőségre. Ebben az összefüggésben értelmez¬
hető a tartalék és a póttartalék felduzzasztása; ők rosszul lettek kiképezve és
irányítva, nem fegyverezték fel rendesen és nem szervezték meg őket eléggé,
vagyis katonai szempontból használhatatlanok voltak."? A mobilizálási gyakor¬
latok szintén a látszólagos erődemonstrációt szolgálták.
Ráadásul a szultán soha nem szalasztott el alkalmat, hogy felhívja a figyelmet
az oszmán nép nagy katonai potenciáljára."? Ebbe a képbe jól beleillik a külföldi
tanácsadók behívása, illetve annak a módja, ahogyan II. Abdul-Hamid foglal¬
koztatta őket. A német tisztek alkalmazása a szultán reformhajlandóságát
mutatta. Azáltal, hogy a német tisztekkel elsősorban részletes terveket és szak¬
véleményeket készíttetett, hasznot tudott húzni a szakértelmükből, és elő tudta
készíteni a későbbi reformintézkedéseket. Jellemző volt, hogy milyen területen
tevékenykedett a német katonai misszió a leghatékonyabban: a katonai képzési
intézmények területén. Ugyanis ez az a terület, ahol az újítások nem mutatkoz¬
nak meg azonnal, csupán egy generációval később. A német tanácsadókat nem
ruházta fel teljhatalommal a reformok végrehajtását illetően, így tudta a német
tisztek befolyását csorbítani és fokozatosan háttérbe szorítani.
Elsősorban tehát nem az ország védelmének a szükségessége motiválta a kato¬
nai reformok megvalósítását. A hadseregnek az volt az egyik funkciója, hogy a
belpolitikai zavargásokat elnyomja. De ezen a területen is úgy tűnt - legalábbis
reszben -, hogy II. Abdul-Hamid jobban bízott egy kifinomult egyensúly-po¬
litika hatásaiban, mint a reguláris hadsereg megerősítésében. Erre jó példaként
02 44-PA Türket 142, 1. kötet, Bericht des Militärattachés Morgen vom 21.02.1898: Die
türkische Armee, 7-8. o.; Türkei 142, 27. kötet, Büge an Bülow vom 11.10.1908 melléklettel:
Bericht „Das Vilayet Konia in militärischer Beziehungf, 2—3. o.; SHD, 7 N 1624, de Torcy
an Ministre de la Guerre, 15.10.1875, No 6, 16-17. 0.; Cooke, W. S. (1876): The Ottoman
Empire and its Tributary States. (Utannyomat: Amsterdam, 1968), 14-15. 0.
13 Vö. O[?]. M[?]. [Az újság konstantinápolyi tudésitéja]: Die Wehrkraft der Türkei. In:
Politische Correspondenz ( Wien) vom 16. Nov. 1885, idezve innen: AA-PA Türkei 142, 2. kötet.