Oldal 52 [52]
OCR
3. A felülről jövő reformok dilemmája + 51 céllal küldtek Isztambulba katonai missziót, hogy megreformálják az oszmán szárazföldi haderőt, addigra már az oszmán hadsereg vagy fél évszázadnyi fejlesztést tudhatott maga mögött, a modern kontinentális Európa kötelező katonai szolgálatra épülő hadseregeinek mintájára. Oszmán katonasági reform és a modern hadsereg felépítése Az Oszmán Birodalomban 1826-ban kezdődik a modern, sorozáson alapuló katonaság történelme. Ebben az évben számolták fel a janicsár hadtesteket, 1839ben pedig bejelentették a gülhanei reformrendeletet. Amikor 1826-ban újjászervezték a szárazföldi haderőket, eleinte a francia befolyás volt a meghatározó. Ez nem meglepő, hiszen a napóleoni háborúkat követően a többi európai országban is a francia katonaság szervezeti struktúráját, taktikai elképzeléseit és képzési rendszerét tekintették példaképnek, mely a kötelező katonai szolgálatra épült. Ez azt jelentette, hogy a régóta fennálló hivatásos hadsereg helyébe egy olyan fegyveres erő lép, mely a sorkatonaságra épül, ezáltal a férfi népesség minél nagyobb része bevonható a hadviselésbe. A hadsereg felépítése (orduw) szintén a kontinentális európai hadseregek mintájára történt. A hadtest képezte a legnagyobb harci egységet. Ez tovább tagolódott dandárokra, hadosztályokra, ezredekre, zászlóaljakra és századokra. Ennek a szervezeti hierarchiának a csúcsára egy új, központi, legfőbb katonai parancsnokságot helyeztek. A szerászker (a hadsereg legfőbb irányítója) székhelye Isztambulban volt. Ebből a hivatalból alakult ki később az oszmán hadügyminisztérium. A katonák sorozása a tartományi kormányzó feladata volt, akinek előre meghatározott létszámú alakulatokat kellett felállítania." A hagyományos tartományi csapatokat (szpáhi) szintén integrálták az új hadseregbe, mint ahogy sok egykori janicsárt is átvettek. A reg hivatalos beszámolói az oszmán fegyveres erők állapotáról rendszerint tartalmaznak becsléseket is az erejükről, egy esetleges német-oszmán szövetséget szem előtt tartva. Vö. Wallach: Anatomie einer Militárbilfe. 56. o. 8 Griffiths, Merwin A. (1966): The Reorganization of the Ottoman Army under Abdülhamid II. 1880-1897. Diss. University of California, Los Angeles, 16. o. 54 Ziircher: The Ottoman Conscription System in Theory and Practice, 1844-1918. 80. 0.
