OCR Output

3. A felülről jövő reformok dilemmája + 51

céllal küldtek Isztambulba katonai missziót, hogy megreformálják az oszmán
szárazföldi haderőt, addigra már az oszmán hadsereg vagy fél évszázadnyi fej¬
lesztést tudhatott maga mögött, a modern kontinentális Európa kötelező kato¬
nai szolgálatra épülő hadseregeinek mintájára.

Oszmán katonasági reform és a modern hadsereg felépítése

Az Oszmán Birodalomban 1826-ban kezdődik a modern, sorozáson alapuló
katonaság történelme. Ebben az évben számolták fel a janicsár hadtesteket, 1839¬
ben pedig bejelentették a gülhanei reformrendeletet. Amikor 1826-ban újjászer¬
vezték a szárazföldi haderőket, eleinte a francia befolyás volt a meghatározó.
Ez nem meglepő, hiszen a napóleoni háborúkat követően a többi európai ország¬
ban is a francia katonaság szervezeti struktúráját, taktikai elképzeléseit és képzési
rendszerét tekintették példaképnek, mely a kötelező katonai szolgálatra épült.
Ez azt jelentette, hogy a régóta fennálló hivatásos hadsereg helyébe egy olyan
fegyveres erő lép, mely a sorkatonaságra épül, ezáltal a férfi népesség minél
nagyobb része bevonható a hadviselésbe. A hadsereg felépítése (orduw) szintén a
kontinentális európai hadseregek mintájára történt. A hadtest képezte a legna¬
gyobb harci egységet. Ez tovább tagolódott dandárokra, hadosztályokra, ezre¬
dekre, zászlóaljakra és századokra. Ennek a szervezeti hierarchiának a csúcsára
egy új, központi, legfőbb katonai parancsnokságot helyeztek. A szerászker (a had¬
sereg legfőbb irányítója) székhelye Isztambulban volt. Ebből a hivatalból alakult
ki később az oszmán hadügyminisztérium. A katonák sorozása a tartományi
kormányzó feladata volt, akinek előre meghatározott létszámú alakulatokat
kellett felállítania." A hagyományos tartományi csapatokat (szpáhi) szintén
integrálták az új hadseregbe, mint ahogy sok egykori janicsárt is átvettek. A reg¬

hivatalos beszámolói az oszmán fegyveres erők állapotáról rendszerint tartalmaznak
becsléseket is az erejükről, egy esetleges német-oszmán szövetséget szem előtt tartva. Vö.
Wallach: Anatomie einer Militárbilfe. 56. o.

8 Griffiths, Merwin A. (1966): The Reorganization of the Ottoman Army under Abdül¬
hamid II. 1880-1897. Diss. University of California, Los Angeles, 16. o.

54 Ziircher: The Ottoman Conscription System in Theory and Practice, 1844-1918. 80. 0.