Oldal 46 [46]
OCR Output

2. Oszmán-örmények: remények és veszélyek között e 45

zódó törzsi viszályok és hatalmi harcok dúltak a tartományi igazgatóság szervei
és a katonaság, illetve az irreguláris törzsi vezetők és a helyi tekintélyek között.
A nomádok letelepítése és a Krímből, a Kaukázusból vagy a Balkánról érkező
számos muszlim menekült (muhacirun) letelepítése — akiknek gyakran nem
adattak meg az alapvető életfeltételek, emiatt csak rablásból tudták fenntartani
magukat -, felerősítették a szántóföldekért és legelőkért folytatott versengést
és az ebből eredő konfliktusokat. Végül az összetűzések vallási, illetve felekezeti
színezetet kaptak, amikor keresztény örmények vagy aleviták váltak szunnita
muszlimok áldozataivá.

Amikor 1877—78-ban a törökök elvesztették Oroszország ellen a háborút, az
akkori pusztítások sokat rontottak a helyzeten. Mint ahogy a korábbi, Orosz¬
ország elleni háborúk miatt, ugyanúgy most is sok örmény lakos menekült ideig¬
lenesen más tartományokba vagy a határon túlra. A pusztítások és az elvándor¬
lás terméskimaradást eredményeztek, ennek következtében pedig helyenként
éhínség alakult ki, ami oly jellemző volt az 1880-as évek Kis-Azsiäjära esa keleti
tartományokra. A 19. század közepe után sok örmény falu hétköznapjait jelle¬
mezte a gyakori erőszak, rablás és túlkapás, amelyek ellen az örmény gazdák
aligha tudtak védekezni, már pusztán azért sem, mert keresztényként nem tart¬
hattak fegyvert. Az örmény patriarchátus, valamint az ún. örmény nemzeti
gyűlés, mint az örmény közösség (miller) világi képviselője, számtalan petícióval
fordult az oszmán központi kormányhoz reformokért és a bűncselekmények
szankcionálásáért. Végül egyes örmények Európához fordultak. Az 1880-as évek
végén és az 1890-es évek elején örmény forradalmi pártok alakultak, amelyek az
ifjútörök forradalmárok oldalán II. Abdul-Hamid szultán autokrata rezsime
ellen, illetve az 1876-os alkotmány újbóli bevezetése mellett harcoltak. II. Abdul¬
Hamid 1895—96-ban birodalomszerte lemészároltatta az örményeket, miután
azok - európai diplomáciai támogatással — egyre nyomatékosabban sürgették
a reformokat avégett, hogy hatékonyabb védelmet biztosítsanak maguknak.
A mészárlások ugyan nemzetközi felháborodást eredményeztek, de semmilyen
intézkedést nem váltottak ki.