Seite 44 [44]
2. Oszmán-örmények: remények és veszélyek között e 43
ciót, amikor örmények ellen követett el valaki bűncselekményt. Szemet hunytak
a népesség örményellenes hangulata és az örményekkel szembeni erőszak felett,
sőt olykor még támogatták is ezeket.
Khatchadour Efendi Pastermadjian 1824-ben született. Édesapja hentes volt,
aki idővel szerény jólétet tudott családjának biztosítani, jó összeköttetései voltak
a környékbeli kézművesekkel és feltételezhetően a helyi hivatalnokokkal is. Khat¬
chadour alatt a vállalat növekedésnek indult. A család elkezdett szárított hússal
(bastrma / pastirma) foglalkozni, és az Erzurumban állomásozó oszmán csapa¬
tok fontos ellátójává nőtte ki magát. Ez a helyőrség különös jelentőséggel bírt,
hiszen ez volt a negyedik hadtest főhadiszállása és az egész keleti oszmán rész
katonai központja. A családi hentesvállalkozásból nemsokára gyár lett, szerte¬
ágazó kereskedelmi kapcsolatokkal. Khatchadour fokozatosan felépített egy
kapcsolati hálózatot a környező, állattenyésztéssel foglalkozó törzsekkel, akik a
gyárat ellátták, gyarapította a földeket, növelte a mezőgazdasági termelést, ráadá¬
sul a tartományi irányítás és a katonaság legmagasabb köreiben is otthonosan
mozgott. Khatchadour Pastermadjian elkezdett az építőiparban is tevékenykedni,
továbbá jólétének és státusának megfelelően abban tűnt ki, hogy jótékony célo¬
kat támogatott.
Khatchadour Efendi sikere és felemelkedése kétségkívül ellenségeket is szült,
és bár adományai és befolyása egyaránt váltak nem-muszlimok és muszlimok
hasznára, hovatartozásuktól függetlenül, a vele szembeni rosszindulat és ellen¬
séges magatartás hamar vallásos színezetet nyert. Amikor Khatchadour Efendi
1872-ben a nyilvános fürdője (hamam) számára egy felszíni forrást akart meg¬
vásárolni, hamarosan vallásos konfliktus lobbant fel. A forrás előzőleg egy musz¬
lim alapítvány (wagf) tulajdonában volt. Noha személyesen az alapítvány kezelője
(mütevelli) volt az, aki a forrás értékesítését szorgalmazta, és a közigazgatási bíró¬
ság őt ebben megerősítette, a negyed mélyen muszlim lakossága mégis tüntetésbe
fogott, mert felháborítónak tartotta, hogy a forrás egy muszlim alapítvány tulaj¬
donäböl egyszer csak ätkerül egy ,,hitetlenhez”. Khatchadour Efendi Pastermad¬
jian a forrás megvásárlásával túllépett egy határt: a meghatározott, korlátozott
cselekvési keretet, melyet a muszlim társadalom szabott ki továbbra is minden
nem-muszlim számára — az Oszmán Birodalom reformjai ellenére. Egy felhergelt
banda tüzet gyújtott Pastermadjian egyik üzlete (han) előtt, és a tömeg hét órán
keresztül hangos szitkozódások mellett végignézte, ahogy a tűz harminc üzlet¬