Oldal 35 [35]
OCR
A 4, 2 + 34 e ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN tosz-régióban (de más településeken is) olyan örmények éltek, akik áttértek az iszlám hitre, és ezt a vallást gyakorolták, de otthon a keresztény szertartásokat is megtartották." A nyelvi asszimiláció is igen gyakori volt. A Van-tótól nyugatra sok örmény kurdul beszélt. A 19. századi Kilikiában, de más régiókban is, az oszmán-török nyelv felváltotta az örményt mint köznyelvet, mégpedig az örmény közösségen belül." Mindent összevetve megállapítható, hogy az Oszmán Birodalomban élő örmény közösség, nyelvét tekintve, messzemenőkig integrálódott; alig akadt más olyan nem-török népességcsoport, mely ilyen jól beszélt oszmánul. Ugyanakkor elmondható sok arameusról és káldeusról, leginkább Diyarbakir környékén, hogy ők nyelvileg az örményekhez asszimilálódtak. A , hűséges nemzet" Az Oszmán Birodalomban legkésőbb a kora 19. század óta úgy tekintettek az örményekre, erre a nem-muszlim és nem-török népességcsoportra, mint különösen jól integrálódott népességcsoportra. Az oszmán-török államapparátus szemszögéből pedig igencsak lojálisnak számítottak, úgy is nevezték őket, hogy a , hűséges nemzet" (millet-i sadiga) — ellentétben a Balkánon élő keresztényekkel, akik a 19. század folyamán függetlenítették magukat az oszmán államtól, hogy saját nemzetállamokat hozzanak létre. Az Oszmán Birodalom iszlám állami apparátusán belül a nem-muszlimokat elviekben kizárták a hatalomból. Csak kivételes esetben lehetett nem-muszlim tagja az oszmán hadseregnek, rendőrségnek vagy közigazgatásnak. A 19. század második felében életbe léptek a tanzimat néven ismertté vált reformok, melyek megnyitották az oszmán közigazgatást a nem-muszlimok előtt. A hadseregben » Vö. pl. Simonian, Hovann H. szetk. (2007): The Hemshin. History, Society and Identity in the Highlands of Northeast Turkey, London / New York; Tachjian, Vahé (2004): La France en Cilicie et en Haute Mésopotamie. Aux confins de la Turquie, de la Syrie et de l'Irak (1919-1933), Paris, 274-288. 0. na Az örmény sajtóban sokat vitatkoztak a töröknyelvűségről, legfőképp a kilikai örményekre vonatkozóan, a népirtást követően. Vö. Khadents, A. (1928): , Te intchou Giligetsin hayakhos tche yeghadz?” Yeprad (Aleppo), 1. évf. Nr. 63. (15.02.1928.); S., P. (1928): „Irkakhosoutiune mer metch.” Yeprad (Aleppo), 1. évf. Nr. 93. (30.05.1928.).
