Oldal 34 [34]
OCR
2. Oszmán-örmények: remények és veszélyek között e 33 és kiszolgáltatottsággal járt, ugyanakkor — ami oly gyakran figyelhető meg az előjogokból kirekesztett kisebbségeknél — erőteljes szociális dinamika és a modernizáló reformkorszak tettvágya is jellemző volt rá. Az Oszmán Birodalom mint soknemzetiségű állam Az örmények ugyan számos közösségben relatív vagy abszolút többségben voltak, mégsem alkottak területileg összefüggő népcsoportot. Mellettük még sok más vallási, nyelvi vagy etnikai csoport élt Anatóliában, a legnagyobb csoportokat a törökök, kurdok, görögök, arameusok/asszírok és arabok tették ki, ugyanakkor e csoportokat vallási vagy nyelvi szempontok alapján még tovább lehetett tagolni. Az egész régió népességét heterogén életvitel és heterogén szociális szervezettség jellemezte, legyen szó letelepedett gazdálkodókról, városlakókról vagy nomád, illetve félnomád törzsi szövetségekről." Az Oszmán Birodalmon belüli örmények számára kényszerű követelmény volt, hogy az adott régió csoportosulásaival békésen megférjenek egymás mellett. Az átmeneti formák sokfélesége Nemcsak nagy vallási, nyelvi és etnikai sokszínűség jellemezte az egész kis-ázsiai térséget, de a különböző csoportok és közösségek közti átmeneti formák és kölcsönhatások is gyakoriak voltak; nagyszámú vallási, kulturális és nyelvi transzfernek és hasonulásnak lehetünk itt tanúi. Mindez az örményekre is vonatkozott. Urfa környékén például (a mai Törökország területén, a szíriai határtól nem messze) olyan örmények éltek, akik látszólag a keresztény vallást gyakorolták, ugyanakkor zoroasztriánus hittételeket is megőriztek. Shadakhban, a Van-tótól délre (a mai Törökország délkeleti részén), a Fekete-tengernél található Pon’° Andrews, Peter Alford (2002): Ethnic Groups in the Republic of Turkey, Wiesbaden. A 20. század közepén még egy tucatnyi különböző etnikai, vallási és nyelvi csoportot nevez meg Anatóliában, pedig már több évtizeddel az állami homogenizációs politika után vagyunk. A népirtást megelőző örmény népességről vö. Kévorkian, Raymond H. (2006): Le génocide des Armeniens, Paris, 331-344.0.
