Oldal 33 [33]
OCR
A 4, 2 + 32 e ÖRMÉNY ÉLET AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN műves személyi függőségi viszonyban élt, majdhogynem a földbirtokos alattvalójaként (maraba)); ez a jelenség nem korlátozódott az örményekre, hanem a helyi kurd falusi lakosokra is vonatkozott. Ez a függőségi viszony sok szempontból hasonlított a jobbágy-hűbérúr kapcsolatra, ugyanakkor az alárendelt személyek a bejek (törzsi vezetők vagy városi méltóságok) védelmét is élvezték." A bejek hatalmi pozíciója az adóbérlet (iltizam) rendszerére vezethető vissza. Ennek keretében nemcsak egyes falvak kerültek ellenőrzésük alá, hanem egész régiók. Az örmények helye az oszmán társadalomban Erőszak, létbizonytalanság, nyomor és elvándorlás — mindez csak az egyik oldala annak, amit az örmények az oszmán tartományokban tapasztaltak. A tartományi városokban újonnan letelepeddk az uj tevékenységekben és életformakban új lehetőségeket is találtak. A sokrétű modernizációs folyamatok dinamikájának köszönhetően új gyártási technikákban és tevékenységi körökben próbálhatták ki magukat. A kereskedők, pénzváltók és kézművesek olyan városi középréteget alkottak, mely gyakorta jólétben és magabiztosan élte hétköznapjait, és mely a 19. századi Oszmán Birodalomban lezajló, átfogó reformfolyamat révén a jogállamiságot és a politikában való aktív részvételt remélte. Összességében elmondható az akkoriban az Oszmán Birodalomban élő örményekről, hogy szervesen betagolódtak az oszmán társadalmi struktúrába, mégpedig a gazdaság, a kultúra és a társadalom minden területén, városokban és falvakban egyaránt. Akadtak köztük birtok nélküli földművesek, elszegényedett vándormunkások, de feltörekvő középosztálybeliek is, továbbá jólétben élő és befolyással bíró felső osztálybeliek. Egyvalamiben határozottan különböztek az Oszmán Birodalomban élő muszlim honfitársaiktól, mégpedig jogállásukban, mint nem-muszlim kisebbség. Az Oszmán Birodalom iszlám berendezkedésű állam volt, ahol ugyan tolerálták a nem-muszlimokat, de azok alárendelt szerepükben nem vehettek részt sem a politikai hatalomgyakorlásban, sem a katonai szolgálatban. Az örmény kisebbségi lét tehát nagyobb fokú veszélyeztetettséggel 18 V6. pl. Yerevanian, Kevork S. (1956): Badmoutiun Teharsandjaki hayots, Beirut, 416-440. o.; Dzeron, Manoug B. (1938): Partchandj kiugh. Hamaynabadoum (1600-1937), Boston, 109., 141., 188-189., 232-234. O.
