Oldal 32 [32]
OCR
2. Oszmán-örmények: remények és veszélyek között » 31 tettek bennük. Ugyanakkor a népesség döntő többsége számára ez félelemmel teli időszak volt, mely zavargásokkal és — a háború következményeként — növekvő bizonytalansággal és erőszakos atrocitásokkal párosult, melyek leginkább az örmény tartományokban voltak érezhetők. A kivándorlás, de leginkább a birodalmon belüli elvándorlás és az ezzel járó elvárosiasodás a 19. századi Oszmán Birodalomban élő örmények körében ismét jelentősen megerősödött. Remények és veszélyek Az Oszmán Birodalom kései időszakában az örmények remények és veszélyek okozta feszültségek között éltek. A nagyszámú hétköznapi túlkapások megváltoztatták az Örmény-felföld népességi struktúráját. A háborús pusztítás menekülési hullámokat eredményezett, a földek megműveletlenül maradtak, a termés tönkrement, mindez helyenként több évig tartó éhínséget is okozott, leginkább az utolsó, 1877—78-as török-orosz háborút követően. A letelepedett földművesek helyzetének bizonytalansága csak fokozódott, amikor a területeiket nomád vagy félig nomád törzsek támadták meg, akiknek a túlkapásai felett gyakran szemet is hunytak. Egész falusi közösségek szegényedtek így el. Nem csak termésben, jószágban vagy a termőföldben érte őket veszteség, gyakran lehetett hallani fiatal nők elrablásáról is. Számtalan konzuli jelentésben" említésre kerülnek azok a védtelen asszonyok és gyermekeik, akiknek a férjeik a nagyváros új, nincstelen rétegének a vándormunkásaihoz (bantukbd) tartoztak, vagy pedig támadásoknak és vegül az 189496-os mészárlásoknak estek áldozatul. Az elrabolt lányok sorsa ugyanúgy bevonult az irodalom soraiba, mint ahogy az örmények kollektív emlékezetébe." Sok föld5 "Több európai kormány is kiadta ezeknek a konzuli jelentéseknek a gyűjteményét, így jelentek meg pl. az angol Kék Könyvek (Blue Books). Ezek közül az 1916-os arról vált híressé, hogy az első világháború alatt elkövetett örmény népirtást dokumentálta; a bantukhdokról vö. Riedler, Florian (2011): Armenian Labour Migration to Istanbul and the Migration Crisis of the 1890s. In Freitag, Ulrike et al. (szerk.): The City in the Ottoman Empire. Migration and the Making of Urban Modernity, London, 160-176. o. 7 Az egyik legnépszerűbb szerző Raffi (Hagop Melik Hagopian) volt, regényei közül leginkább A bolond (Khente) vált ismertté, melyet több európai nyelvre is lefordítottak, így angolra: Raffi, The Fool, ford. Donald Abcarian, 2000.
