A Houshamadyan nagy hálózatként köti össze a világ minden táján elhelyez¬
kedő kutatókat, különböző szakterületekről. A projekt célzottan és tudatosan
olyan embereket is igyekszik bevonni, akik gyűjtők vagy szakemberek, de nem
rendelkeznek magasabb fokú iskolai végzettséggel, viszont speciális hely- vagy
tárgyismeretükkel — legyen szó például régi zenei felvételekről, régi fényképek¬
ről vagy helységnevek beazonosításáról — pótolhatatlan segítséget nyújthatnak.
Az örmény közösségeken belül a Houshamadyan összeköti a túlélők első és
részben második generációját — akik még beszélnek örményül, ráadásul gyakran
törökül és kurdul is, és akiknek a gondolkodását és érzelmeit a plurális identitás
határozta meg - azokkal a harmadik vagy negyedik generációs leszármazottak¬
kal, akik elvesztették a kapcsolódást az oszmán-örmény hétköznapi kultúrához,
és gyakran az örmény nyelvhez is. Kutatómunkájának eredményeként a Hous¬
hamadyan a nagyszülők szubjektív tanúságtételeit, visszaemlékezéseit és elbe¬
széléseit, melyek semmiféle örmény történelemkönyvben nem lelhetők fel, olyan
nyelvre fordítja le, amelyet a következő generáció is megért, és így kulcsot kap
ahhoz, hogy belelásson saját családjának és közösségének a történetébe.
Nem utolsó sorban pedig kapcsolatot teremt azokkal, akik még ma is Ana¬
tóliában élnek, akik Bitlisből, Vanból vagy Isztambulból küldik megannyi emlé¬
küket, és így ők is szervesen beépülnek a közös emlékezés projektjébe.
Nemcsak Kis-Ázsia plurális életterét, azon belül a keleti régiót szeretnénk
ebben a kötetben megismerni és feltárni, hanem az az alapgondolat vezérel min¬
ket, mely szerint igenis egymásra kell vonatkoztatni az oszmán-török-muzulmán,
valamint az örmény nézőpontot és forrásokat. A következő fejezetekben ugyanez
az irányelv vezérel minket, amikor a kései Oszmán Birodalom örmény hétköz¬
napjait és írásait vizsgáljuk.