hogy az Oszmán Birodalom különböző szegleteiben milyen énekeket énekeltek,
illetve milyen énekeket hoztak magukkal az új otthonaikba. Ezzel láthatóvá tesz
egy olyan történelmi életvalóságot, melyet nem lehet nemzeti szempontok alap¬
ján egyértelműen behatárolni. Volt, hogy örmények törökül és kurdul énekeltek,
másutt az örmény földműves együtt szenvedett a kurd földművessel a kurd bej
túlkapásai miatt, vagy előfordult, hogy az örmény vállalkozó, illetve gyáros a
kormányzati szervek számára egyszerre volt nélkülözhetetlen és gyanús. Amikor
a helyi hétköznapi történelmi eseményeket alapos vizsgálatnak vetjük alá, látha¬
tóvá válik, hogy az 1915 előtt Kis-Ázsiában élt különböző népességcsoportok
történelmi öröksége és emlékezete változatosan összefonódott egymással, ezáltal
szétválaszthatatlanul össze voltak kötve. Múltjukat tekinthetjük konfliktusok¬
ban gazdagnak, gyakran erőszakosnak, de végső soron közös a múltjuk. A Hou¬
shamadyan abból a meggyőződésből jött létre, hogy a múlt fenntartások nélküli
tudományos vizsgálata, a közös, egymásra vonatkoztatott történelem a legalkal¬
masabb arra, hogy utat mutasson és párbeszédet kezdeményezzen, még az olyan
témákról is, mint a tömeges erőszak, a népirtás, vagy egyszerűen csak az emlé¬
kezés lehetséges formáiról: a megemlékezésről, az örökség ápolásáról és a törté¬
nelmi felelősségről. A körülmények és az előtörténetek alapos ismerete nélkül
mindez lehetetlen volna.
A Houshamadyan számára nagyon fontos -— éppúgy, mint a nyomtatott elő¬
dei számára is -, hogy összegyűjtse és dokumentálja az oszmán-örmény örökség
utolsó maradványait, még mielőtt egy újabb háború, menekülés vagy száműzetés
megsemmisíti ezeket, vagy mielőtt nemtörődömségből vagy félelemből elvesznek.
Az internet globális találkozási és kommunikációs helyet teremt, ahol a világ
bármely sarkából színre léphetnek a résztvevők, történelmi anyagaikkal, családi
történeteikkel és bővebb ismereteikkel. És valóban, számtalan családi tulajdonban
lévő dokumentumot küldtek be a Houshamadyannak.? Ugyanakkor a projekt
elsődleges célja az, hogy az embereket, embercsoportokat közelebb hozza egy¬
máshoz, hogy kapcsolatok létesüljenek ott, ahol beszélgetések vagy kapcsolatok
szakadtak félbe — vagy akár létre se jöhettek különféle akadályok miatt.