akkor meggyilkolásuk oly módon tematizálódik, hogy az Oszmán Birodalomban
élő örmények 1915 előtti élete szinte teljesen homályba vész. Az 1915-16-os népir¬
tás az elképzelhető legradikálisabban vetett véget az e könyv tárgyát képező,
Oszmán Birodalmon belüli örmény életnek. Így ez az esemény meglehetősen
nagy árnyékot vet a történetírásra — és nagy fehér foltként nyilvánul meg a nép¬
irtás előtti élet vizsgálatában. Az örmény történetírás számára némileg érthető
módon túl nehéz történelmi örökségnek bizonyult az 1915 előtti Oszmán Biro¬
dalom keretei közt zajló örmény élet vizsgálata. Csupán az utóbbi években irá¬
nyult a történészek figyelme az oszmán társadalmon belüli örmény élet sok¬
színűségére. Ezzel együtt óriási terjedelmű örmény nyelvű írott forrásanyag
került a kutatás középpontjába. Leginkább olyan szövegekről van szó, melyek
tágabb értelemben személyes tanúvallomásnak tekinthetők, vagyis önéletrajzi
források: önéletírások, visszaemlékezések, naplók, levelek, sőt útleírások, és rész¬
ben e csoportba sorolhatjuk az ün. emlekezökönyveket (honshamadyan) is.
E ponton kapcsolódik be ez a könyv, mely azt szeretné megmutatni, hogy milyen
dimenziókban és mely nézőpontokból lehet vizsgálni az Oszmán Birodalom
különféle tartományaiban élt örmények mindennapi életét és hétköznapi kul¬
túráját. Ekkor a figyelem nem a szörnyű végkifejletre összpontosul, hanem azt
a történelmi örökséget próbálja feltárni, melyet szétromboltak, amikor a sokval¬
lású, soknemzetiségű és soknyelvű Oszmán Birodalmat erőszakosan különálló
nemzetállamokra és legfőképp a nemzetiségi és kulturális szempontból homogén
összetételre törekvő Törökországra bontották.
E megközelítés annyit jelent, hogy az Oszmán Birodalomban élő örmények
történetét — ezenfelül az Oszmán Birodalom történetét minden egyes népcso¬
portjával együtt — nem a különböző nemzetek nézőpontjából vizsgáljuk meg.
Amennyiben nemzeti vagy nacionalista szemszögből tanulmányoznánk az Osz¬
mán Birodalom történelmét, egyfajta anakronizmust követnénk el, hiszen a
nemzetállamok és a nemzetállamokra mint politikai entitásokra épülő világrend
csupán az első világháborút követően jött létre, vagyis az Oszmán Birodalom
és több hatalmas birodalom megszűnését követően. Ezt a folyamatot bizonyára
megelőzte egy hosszabb időszak, mely kétségkívül nyomot hagyott a késő oszmán
történelmen, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nagy birodalmak
fennállása alatt az az elképzelés, hogy önálló államok majd homogén nemzetek¬