Armenia különféle civilizációk keresztezési pontján helyezkedik el. Érthető,
hogy a térségben egymással vetélkedő birodalmak gyakran igyekeztek területét
uralmuk alá hajtani és/vagy felosztani. Urartut előbb az i. e. 6. évszázadban a
perzsa királyok foglalták el, majd az i. e. 4. században Nagy Sándor érkezett
nyugat felől Perzsia meghódítására, ezt követően Armenia egy időre a Szeleukida
Birodalom részévé vált. Az ókori Armenia i. e. 96-66 között, Nagy Dikran
(II. Tigranész) örmény király uralkodása alatt érte el a legnagyobb kiterjedését.
A birodalom ekkor , tengertől tengerig ért": keleten a Kaszpi-tenger, nyugaton
pedig a Földközi-tenger határolta. Ebben az időben már csak Róma maradt
számottevő ellenfele. Armenia egy évszázaddal később a környező területek jó
részéhez hasonlóan római provincia, ráadásul a Róma és a Pártus Birodalom
közötti háború hadszíntere lett, majd nem sokkal ezt követően a Bizánci Biro¬
dalom és a Szászánida Birodalom osztotta fel egymás között a területét. E biro¬
dalmak különféle vallási, kulturális és nyelvi nyomokat hagytak maguk után,
ezáltal is sokféle impulzussal gazdagítva az örmény örökséget.
E széttagolt állapotban fontos megkülönböztető és egységesítő tényezővé vált
a kereszténység. I. sz. 301-ben Armenia volt az első királyság, mely határozott
lépésekkel államvallássá tette a kereszténységet. Rövid időn belül minden pogány
szentély helyén templomok álltak. 405-ben az örmény ábécé megalkotásával
kezdetét vette az örmény irodalom és kultúra aranykora, mely az egész 5. szäza¬
don átívelt. 451-ben Armenia ellenállt a perzsa nyomásnak, nem adta fel a keresz¬
ténységet a zoroasztrizmus javára. Az örmény egyház nem ismerte el a khalkédoni
zsinat határozatait, ezáltal függetlenítette magát a bizánci (ortodox) keresztény¬
ségtől. E folyamatok eredményeként az 5. század végére az örmények sikerrel
integrálták kultúrájukba a perzsa, görög és római hatásokat, mindemellett erős
önazonossággal, saját vallással és államegyházzal, továbbá komoly irodalmi
hagyományokkal rendelkeztek. Mindez nagymértékben segítette őket a politikai
zűrzavarok, háborúk és pusztítások évszázadainak átvészelésében, anélkül hogy
beolvadjanak vagy kihaljanak.
Az iszlám megerősödésével Armenia arab fennhatóság alá került. Alp Arsz¬
lán szeldzsuk szultán 1064-ben elfoglalta Armenia fővárosát, A nit, majd 1071-ben
megsemmisítő vereséget mért a Bizánci Birodalomra. A szeldzsuk hódítás okozta
az első nagyobb mértékű örmény kivándorlást, melynek következményeként az
idők folyamán létrejött az örmény diaszpóra — örmény közösségek világszerte