Oldal 11 [11]
OCR
Megjegyzések a betűk átírásához A török és oszmán neveknél, illetve fogalmaknál a mai török írásmódot használjuk, mint ahogy ez időközben a Törökországon kívüli nemzetközi tudományos kutatások területén is bevett gyakorlattá vált; a szó végi zöngétlenedést ugyanakkor nem jelöljük, tehát Abdul-Hamidot írunk, nem pedig Abdul-Hamitot. Az örmény nevek és fogalmak átírása az Armenian Review rendszerének megfelelően történik, melyre időközben úgy tekintenek, mint a tudományos átírás szabványára — vagyis hasonló szerepet tölt be, mint az IJMES az arab átírásoknál. Ez a rendszer a jobb olvashatóság érdekében lehetőség szerint kerüli a mellékjeleket (diakritikus jeleket). Ugyanakkor az átírás a nyugati örmény nyelvjárásnak a fonetikai rendszere alapján történik (a keleti örmény, klasszikusnak tekintett nyelvjárás fonetikájával szemben), tehát a zöngés és zöngétlen mássalhangzók fordítva vannak. Jelen írás az oszmán, nyugati örmény élettérrel foglalkozik és nyugati örmény szövegeket használ fel, ennek megfelelően indokoltnak látszik, hogy az átírásban ez a nyelvjárás érvényesül. Az örmény szövegekben szereplő török tulajdonnevek és fogalmak egy nyugati nyelvjárás szerinti átírásban jobban beazonosíthatóak. Azoknál a török szófordulatoknál, melyek a vizsgált örmény szövegekben előfordulnak, nem alkalmazzuk a mai hivatalos török átírást, hanem megőrizzük azokat tájnyelvi alakjukban. A helységnevek írása ingadozó. Alapvetően a török írásmód az elsődleges. Ahol örmény szövegekből idézünk vagy örmény szövegeket írunk körül, ott értelemszerűen az örmény helynevet vesszük át. Amennyiben a nevek nagymértékben eltérnek egymástól, és nem csak átírásbeli különbségről van szó, ott az első előfordulásnál zárójelben megadjuk a másik elnevezést is, egyfajta magyarázatképpen: például Kilikia (Cukurova) vagy Szisz (Kozan).
