Oldal 11 [11]
Megjegyzések
a betűk átírásához
A török és oszmán neveknél, illetve fogalmaknál a mai török írásmódot használ¬
juk, mint ahogy ez időközben a Törökországon kívüli nemzetközi tudományos
kutatások területén is bevett gyakorlattá vált; a szó végi zöngétlenedést ugyan¬
akkor nem jelöljük, tehát Abdul-Hamidot írunk, nem pedig Abdul-Hamitot.
Az örmény nevek és fogalmak átírása az Armenian Review rendszerének
megfelelően történik, melyre időközben úgy tekintenek, mint a tudományos
átírás szabványára — vagyis hasonló szerepet tölt be, mint az IJMES az arab
átírásoknál. Ez a rendszer a jobb olvashatóság érdekében lehetőség szerint kerüli
a mellékjeleket (diakritikus jeleket). Ugyanakkor az átírás a nyugati örmény
nyelvjárásnak a fonetikai rendszere alapján történik (a keleti örmény, klasszikus¬
nak tekintett nyelvjárás fonetikájával szemben), tehát a zöngés és zöngétlen
mássalhangzók fordítva vannak. Jelen írás az oszmán, nyugati örmény élettérrel
foglalkozik és nyugati örmény szövegeket használ fel, ennek megfelelően indo¬
koltnak látszik, hogy az átírásban ez a nyelvjárás érvényesül. Az örmény szöve¬
gekben szereplő török tulajdonnevek és fogalmak egy nyugati nyelvjárás szerinti
átírásban jobban beazonosíthatóak. Azoknál a török szófordulatoknál, melyek
a vizsgált örmény szövegekben előfordulnak, nem alkalmazzuk a mai hivatalos
török átírást, hanem megőrizzük azokat tájnyelvi alakjukban.
A helységnevek írása ingadozó. Alapvetően a török írásmód az elsődleges.
Ahol örmény szövegekből idézünk vagy örmény szövegeket írunk körül, ott
értelemszerűen az örmény helynevet vesszük át. Amennyiben a nevek nagymér¬
tékben eltérnek egymástól, és nem csak átírásbeli különbségről van szó, ott az
első előfordulásnál zárójelben megadjuk a másik elnevezést is, egyfajta magya¬
rázatképpen: például Kilikia (Cukurova) vagy Szisz (Kozan).