Page 181 [181]
180 s ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
zatú építőanyagok terjedése. A második nagy építészeti korszakban (19. század
vége) is felsejlik az örmények közvetítő szerepe. Templomok ebben az időben
már nem épültek, de a századfordulón számtalan örmény polgári építtető
közvetítő funkciót töltött be a nagyvárosi minták és a helyi lehetőségek között,
különösen a falusias Csíkszépvízen.
Mindezekből a részletekből áll össze az örmény településkép fogalma. Ilyen
mindenekelőtt a táji beágyazottság. A hágókhoz közeli székely települések
szűkebb, a belső kamarai birtokokon felépülő királyi városok tágabb völgy¬
katlanban fekszenek. Az örmények számára létfontosságú volt ugyanis, hogy
a völgyekben futó közlekedési utakhoz közel legyenek. A táji beágyazottság
mellett az érett örmény városkép meghatározó karaktere volt a méretében
túldimenzionált főtemplom, amely szerényebb léptékű polgárházak gyűrűjé¬
ből emelkedett ki. Székelyföldön némileg eltérő helyzettel találkozni, mivel
itt az örménység pozícióját csak a helyi földtulajdonos székelységgel kötött
kompromisszumok biztosították. A két népcsoport együttélését az örmény
polgárházak és a római katolikus (nem örmény szertartású) templomok egy¬
másmellettisége jelenítette meg.
Később a 19-20. század fordulójának állami építkezései és a sorra megje¬
lenő bérházak jelentősen csökkentették a templomnak és környezetének lép¬
tékbeli különbségét. Megváltozott a templomok térbeli környezete is.
A korábbi zárt főterek szerepét mozgásra inspiráló főutcák vették át, amely
utcák átvezető pontokkal rendelkeztek a nem örmények lakta falusias részek
felé. Az örmények lakta városok századfordulós arculata ily módon egyre
hasonlatosabbá vált az Erdélyre oly jellemző többfelekezetű, többnemzetiségű
városképhez.