Seite 180 [180]
Összefoglalás s I79
raktározási lehetőségeket (pinceszint, széles padlás), később pedig állandó
bolthelyiségeket. A településen belüli örmény-nem örmény elkülönülésnek
azonban nemcsak foglalkozásbeli, hanem rendi státuszbeli, illetve felekezet¬
beli okai is voltak.
A 19. század közepétől formálódó polgári berendezkedés részben feloldotta,
részben új formában alkotta újra a szegregációt. Mindez együtt járt az örmény
kolóniák növekedési tartalékainak kimerülésével, így a századfordulóra az
örmény centrumok részben felolvadtak a környező elővárosok szövetében. Az
örménység egyre inkább beolvadt a helyi polgári (magyar identitású) rétegbe,
annak egy sajátos etnikai tudatú színezeteként megjelenve. Az örménység
fogalma ily módon egyre inkább osztályhelyzetet (is) jelentett. Azok az asszi¬
milálódó örmények pedig, akik nem polgárosodtak, feltehetően beolvadtak a
környező paraszti világba, majd idővel származástudatukat is elvesztették. Az
örménység egykori rendies különállásának utolsó szimbóluma a templom és
a saját temető(rész) maradt.
Végül az épületek kapcsán valójában nem három, csak két korszakról
beszélhetünk. Ennek oka, hogy a megtelepülés korából, tehát a 17—18. század
fordulójáról nem maradtak fenn emlékek. A legkorábbi épületréteg a 18. szä¬
zadra datálható, ám a századon belül egy markáns választóvonal is húzódik,
amely éppúgy kimutatható a templomépítészetben, mint a kis számban fenn¬
maradt lakóházaknál. A legelső építkezéseket a helyi minták átvétele jelle¬
mezte. A 18. század első felének templomait és lakóházait helyi mesterek kivi¬
telezték, ami természetszerűen azt is jelentette, hogy a környék építészeti
hagyományai markánsan megjelenítődtek. Az örmények számára ez a helyi
legitimációt jelentette, de egyben — például a kerített templomerőd esetében
— új tartalmat is nyert, mint sajátos, a többségétől elkülönülő, kisebbségi épí¬
tési mód. A 18. század második felében az örmények közvetítő szerepe felérté¬
kelődött, és mind a templomépítészetben, mind a lakóházak esetében közvet¬
len kulturális összeköttetést teremtettek a korszak kulturális központjaival.
A közvetítő kisebbség fogalma ekkoriban nyert kézzelfogható építészeti lenyo¬
matot. Legnagyobb hatásúnak a lakóházakat kell tekintenünk, hiszen itt az
örmények főként nemesi, kisebb részben városi mintákat fogalmaztak át, és
tették azokat elérhetővé a környékbeli népi építészet számára. Konkrét példa¬
ként említhetők a gangok, az alaprajzi rendszerek vagy általában a szilárd fala¬