Oldal 179 [179]
I78 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
dusban megjelenő nagy állami presztízsépítkezések az örménység sikeres beil¬
leszkedését jelzik az akkor formálódó magyar nemzetállami keretek közé. Az
ideáltipikus szamosújvári út főbb tendenciáiban a többi helyszínen is kimu¬
tatható volt, noha az egyes örmény kolóniák státuszuknak megfelelően más¬
más válaszokat adtak az egyes korszakok integrációs kihívásaira.
A bevándorlás eredménye, azaz a végleges települési lakóhely kiválasztása
számtalan későbbi folyamatnak lett kiindulási alapja. A távolsági kereskede¬
lemben érdekelt örmény elit számára az Erdélyi-medence kapui tűntek a leg¬
ideálisabb helyszíneknek. Ezeket azonban a 16-17. században jórészt már sűrű
(jellemzően szász) településcsoportok ellenőrizték, így csupán az urbanizáci¬
óban elmaradó Székelyföldön sikerült a kolóniáknak a hágók közelében meg¬
telepedni. Erdélynek a szász városok által dominált északi és déli kapui zárva
maradtak az örménység előtt, így az kénytelen volt a fejedelmi (később
a kamarához kerülő) birtokok szabad területeit elfoglalni. A 18. század elején
az örmény kolóniák szigetszerűen ékelődtek az erdélyi városhálózatba, majd
a rendi kiváltságok megszerzése, illetve az emancipáció révén a 19. század ele¬
jére beilleszkedtek a településhálózatba. Ez azonban eltérő sikerrel járt. Miköz¬
ben a városokkal ellátott szász régióban alig volt esély önálló vonzáskörzet
kialakítására, Székelyföldön szinte korlátlanok voltak a lehetőségek. Az
örmény kolóniák lakta városok végül a századfordulón (erős állami támoga¬
tással) tudták stabilizálni helyzetüket, mint jelentős adminisztrációs felada¬
tokkal bíró középvárosok, illetve járási székhelyek.
A városhálózati pozícióhoz hasonlóan a településszerkezetek esetében is
kimutathatók az integrációs lépcsőfokok. A 18. szäzadi örmény telepek min¬
den esetben falakon kívül kezdtek formálódni. A folyamat rendes menete,
hogy ezek a külső telepek nem egyszerűen beilleszkedtek a korábbi települési
szerkezetbe, hanem egyenesen annak centrumává váltak. Ez a folyamat persze
eltérő formában jelentkezett a tervezett alaprajztól a radikális utcarendezésen
át a spontán beköltözésig. A kiépülő örmény centrumok a 19. század elején
élesen elváltak a település többi részétől. Mindez abból is adódott, hogy
a helybeli székely, magyar, román, szász lakosság zömében az agráriumbáól élt,
miközben az örménység számára a kereskedelem és a kézműipar bírt különös
jelentőséggel. Főként a kereskedelemre igaz, hogy a városszerkezetekben mar¬
káns formákat hozott lére, így piactereket, vásártereket, az épületekben pedig