Oldal 165 [165]
OCR
164 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN külváros ellentétével szinte minden örmény kolóniában találkozni. Ráadásul ezek a falusias utcák sokszor vonalvezetésükben is elütnek a tervezett, illetve erősen szabályozott örmény utcáktól. Az átlátható, szellős és lehetőség szerint egyenes örmény utcákkal szemben a külvárosokban nincsenek széles főutcák, pláne terek, a rövid és kanyargós utcák szinte véletlenszerűen érnek össze. A városias maghoz kapcsolódó falusias övezetekkel természetesen más, nem örmény településeken is találkozni. Itt azonban árnyalja a helyzetet, hogy ezek a falusias településtartozékok eredetüket tekintve nem az urbánus maghoz, hanem a pozícióját vesztett várhoz, kastélyhoz, illetve a székely településeknél a patakparthoz igazodnak. Ily módon az (örmény) város és a (más nemzetiségű) falusias övezetek között nincsenek organikusan nőtt kapcsolatok, kiszélesedő utcatorkolatok, amelyeken át a kétféle település érintkezett volna egymással. Sokkal inkább jellemző, hogy valamely jelentéktelennek tűnő mellékutca tölti be az összekötő kapocs szerepet, minden különösebb szerkezeti átmenet nélkül. A kontrasztot csak erősítették azok a századfordulós építkezések, amelyek akarva-akaratlanul éppen a találkozási pontokon valósultak meg, mindenekelőtt a szamosújvári és az erzsébetvárosi gimnázium, de végső soron ilyen szerepre kényszerült a csíkszépvízi katolikus (székely) templom is. Ezek a grandiózus épületek, amelyek még az örmény központhoz képest is túlméretezettek voltak, a falusias utcák felé átjárhatatlan falként magasodnak. A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a századfordulón néhol sikerült szerves kapcsolatokat létrehozni a különféle státuszú városrészek között. Gyergyószentmiklóson a vasútra vivő Kossuth Lajos utcában összenőtt a belváros, a villanegyed és a földműves falu. Erzsébetvárosban az ortodox és a református templom mellett új, a városmaghoz szervesen kapcsolódó városrész formálódott. Szamosújváron mind a magyar, mind a román népesség egyre nagyobb számban költözött be az örmény városmagba. A városképekben egyszerre megjelenő szegregáció és integráció híven fejezi ki a 20. század elejének belső társadalmi mozgásait. A többségből egyre inkább kisebbséggé (Erzsébetváros, Szamosújvár), illetve jelentős kisebbségből diaszpórává (Gyergyószentmiklós, Csíkszépvíz) zsugorodó örmények számára a beolvadás elkerülhetetlennek tűnt. Az azonban korántsem volt lényegtelen, hogy az örmények a beolvasáduk után mely társadalmi osztályba kerülnek át. A magyar
