Page 162 [162]
8. Örmény városképek e 161
falra folyt volna). A városesztétikai változáson túl mindebben a korábbi,
nemesi irányultságú, kúriákra emlékeztető életforma feladását is észrevehetjük.
A 18. században az örmény családok dinasztiákat alkottak, a városi ház,
mint kicsinyített kastély (kúria) pedig a család vagyonának és státuszának
fokmérője volt. Az építkezés ily módon „stätuszbefektetes” volt, a szükseges¬
hez képest irreálisan költséges és túldíszített. Hasonló mentalitás érvényesült
városi léptékekben, mint a mintaadó arisztokrácia vidéki kastélyépítkezéseinél,
amelyeket úgyszintén a státuszreprezentáció motivált.?? A kisebb léptékek és
a helyhiány miatt természetesen az ilyen kicsinyített városi kastélyok, illetve
paloták egyben a gazdálkodás színterei is voltak, itt tárolták a kereskedelmi
termékeket, sokszor még a bolthelyiségnek is helyet kellett hagyni. A város¬
magok reprezentatív barokk jellege így keveredett az örmények gazdasági tevé¬
kenységével, aminek csúcspontját a kereskedelmi csarnokok jelentették
a maguk impozáns oszlopsoraival, amelyek mögött szűk bolthelyiségek sora¬
koztak. Az örmény építészetnek tehát a r8. században egyszerre kellett megfe¬
lelnie a szorosan vett gazdasági, ezen belül kereskedelmi igényeknek és a stá¬
tuszreprezentációnak. Utóbbi annál inkább fontos volt, mivel egyben elfedte
a nemesi (illetve székely) értékrendtől alapvetően idegen kereskedelmi ethoszt.
Az örmények tehát a helyi építészeti formák átvételével is igyekeztek kisebbnek
láttatni a távolságot a befogadó népesség és a saját értékrendjük, életmódjuk
között. Talán nem véletlen, hogy Erzsébetváros kevésbé volt aktív a barokk
diszitömüveszetben. Környezeteben ugyanis — a szäszföldi varosokban ¬
a kereskedelemnek megvolt a maga évszázados státusza, ami szükségtelenné
tette az ezt elfedő nemesi minták túlhangsúlyozását.
A 19. század vége jelentős változást hozott. A kapitalista kereskedelem álta¬
lánossá vált, és vele a kereskedelem elfoglalta helyét a városképben. A kereske¬
dőcsarnokok díszes oszlopsorait beépítették, és ott kirakatportálokat helyez¬
tek el. A 19. század végén a korábbi örmény barokk városkép fokozatosan
átadta helyét az új városi léptékeknek. Nagyobb számban csak ott maradtak
meg épületek, ahol azok nagysága megfelelt a 19. század igényeinek is (például
az örmény paloták esetében Szamosújváron), vagy a városfejlődés hangsúlyel¬
tolódásai miatt az egykori örmény házak külvárosi helyzetbe kerültek ( Gyer¬
gyószentmiklós, Erzsébetváros). Máshol a bérházak és az állami presztízsbe¬
39 Dercsényi Balázs (szerk. 1990): Magyar kastélyépítészet, Budapest, 21.