Oldal 155 [155]
IS4 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
zett, gyümölcsösként és ártéri kaszálóként hasznosított dűlőben. Az Almás¬
kert parcellázása csak a 20. század utolsó évtizedeiben indult meg, jellemzően
az út menti telkek beépítésével. Erzsébetváros bekötőútja ma körülbelül azt
a stádiumot mutatja, amit Gyergyószentmiklósé száz évvel ezelőtt. Minden¬
nek a következménye, hogy míg Gyergyószentmiklóson az örmény városköz¬
pont a vasút felől rejtve marad, addig Erzsébetváros feltárulkozó sziluettjében
az örmény építészeti emlékek ma is markánsak. A sík ártér felől érkezve a
nagytemplom hatalmas emlékműként emelkedik a város régi épületei fölé. Ez
a látvány nem csak a századfordulós, de főbb hangsúlyait tekintve a 18. század
végi városképpel is megfeleltethető.
Szamosújvár sziluettjében is meghatározó maradt az örmény nagytemp¬
lom, noha a közlekedési tengelyek és a folyóvölgy viszonya egészen másként
alakult. Az országút behozatalával, majd a vasútnak a volt városi kertek helyén
történő elvezetésével a városnövekedés korábbi irányai is módosultak. A sző¬
lőhegyeket a vasút elzárta a belvárostól, csupán egy-egy falusias utca húzódott
itt. Az egykor művelt szőlőhegyek és gyümölcsösök jelentős részét már a 19.
század végén felhagyták. Helyükön csupasz domboldalak, fiatal erdők és —
1990 óta — egyre több építési telek váltja egymást. A domboldalról tárulkozik
fel a városkép legjellegzetesebb sziluettje, amelyet már a századfordulón is
gyakran megörökítettek. A változás szembeötlő, de nem drasztikus. A legka¬
rakteresebb elem továbbra is az örmény nagytemplom, amelynek hatását
a négy-ötemeletes tömbházak sem tudták kikapcsolni. Megváltozott ugyan¬
akkor a másik örmény templom, a Salamon-templom környezete. Nemcsak
a hajó, de a torony is szinte elvész a körülötte épült tömbházak között.
A ferences rendiek kettős tornyú egyháza egykor a belváros etnikai arculatvál¬
tását, az örmény dominancia gyengülését jelezte. Ma a román ortodox egyház
építkezései az óváros peremén a 20. századi etnikai átrendeződésről tanúskod¬
nak. A legjelentősebb beavatkozások azonban a lakótelepi építkezésekhez
köthetők. A nyolcvanas években a városmag és a vasútállomás közötti terüle¬
ten lakóházak épültek, elzárva ezzel a városképet a vasútállomástól. Az örmény
város emeletes főteréről a századforduló idején még egy zárt beépítésű, zömé¬
ben földszintes házakból álló utca vezetett az állomáshoz. Itt állt többek
között az örmény barokk egyik jelentős emléke, a Tédorfty-haz is.** A blok¬
34 Pop, Virgil 2012: 170.