A varosi sziluett vagy látkép a település táji beágyazottságának legfontosabb
összegzője.3 Művészettörténeti előképe a veduta, mely a városképet a táj kere¬
tébe ágyazottan ábrázolta. A sziluett ily módon a város, a városlakók és a táj
kapcsolatát jeleníti meg. A városnak természetesen többféle sziluettje lehet,
attól függően, honnan közelítünk a házak felé, magaslaton állunk-e vagy éppen
lentről tekintünk fel a városra. A településképi elemzésekben rendszerint igye¬
keznek a sziluettnek a változatosságát bemutatni.?? Emellett azonban a sziluett
egy társadalmilag rögzített látásmód is. A történelem során (a vedutaábrázo¬
lásoknak köszönhetően) minden fontosabb településnek kialakult a maga
jellegzetes látványa, amely jelképpé vált. A társadalmilag rögzített sziluett
lényege az állandóság. Nem törekszik új látképek felfedezésére, hanem ugyan¬
azt a képet ismétli, mint egy könnyen felismerhető logót. A társadalmilag
rögzített sziluett létrejöttében a veduták után a képes levelezőlapok játszották
a legfontosabb szerepet. Ám, miközben a vedutákon a táj a sziluett része, a
képeslapoknál nincsen ilyen ábrázolási szabály. Sőt, nagyon gyakran éppen
ellenkező törekvés figyelhető meg, azaz a kép — az urbanitást hangsúlyozandó
— igyekszik a mesterséges környezetet túlhangsúlyozni.
A századfordulós örmény városok közös jellemzője a nyitottság a környező
táj felé. Adódott mindez leginkább abból, hogy egyik település sem volt túl¬
ságosan nagy, másrészt a domborzati viszonyok is kedvezőek voltak. A házak
egy-egy folyó- vagy patakvölgy mélyen fekvő részein összpontosultak. Az ide
vezető rövid utcák végein minduntalan feltárulkozott a környező táj. Erzsé¬
betváros és Szamosújvár középvölgyi fekvéséből következően csupán szelí¬