örmény kolóniák jobbára földszintes házakat építettek, feltételezhető, hogy
a szintén földszintes népi építészet számára közvetlenebbül hasznosítható
mintát jelentettek, mint a városok emeletes polgárházai.?" Erre utalhat pél¬
dául, hogy a Szamosújvár környéki Mezőség parasztházai a 19. századig zöm¬
mel kéthelyiségesek voltak, majd (részben legalábbis) az örmény házak hatá¬
sára egészültek ki újabb helyiséggel. Ezzel pedig az épület tengelyében
elhelyezkedő pitvar (az örmény ház átriumának megfelelően) vált az új alap¬
rajz centrumává. A később megjelenő kéttraktusos nagygazda-házaknál
ugyancsak ráismerhetünk a jó másfél évszázaddal korábbi örmény polgárhá¬
zakra.? Természetesen túlzás lenne a háromhelyiséges, illetve a kéttraktusos
parasztházat egyedül az örménység hatásának betudni. Annál is inkább, mert
nem etnikai jellegzetességről, hanem egy általános polgárosodó tendenciáról
van szó.?3 Ebben a polgárosodási folyamatban ugyanakkor az örménység meg¬
előzte a vele egy településen élő népcsoportokat. A kölcsönhatások logikai
ívében tehát az örménység a nemesi és polgári építészeti formák korai átvéte¬
lével és továbbgondolásával (például az épület befordítása) tűnt ki. Az
örménységnek a 18-19. századi városias építkezése, mint közvetlen közelben
megtapasztalható mintázat, később erőteljes hatást gyakorolt a népi építészet
modernizációjára is.
Ami azonban a falu számára a 19. század végéig korszerűnek tűnt, az a szá¬
zadforduló gyors urbanizációs környezetében már kevésbé impozáns örökség¬
ként jelentkezett. Dacára az armenizmus szamosújvári fellángolásának, az
örmény barokk városképet a korszak szellemi vezetői nem sokra értékelték.
Szongott Kristóf büszkéséggel jegyzi fel, hogy tanácsára bontották le a 19.
század eleji polgárváros talán legfontosabb emlékét, a városházát.