Page 130 [130]
OCR
7. Épületek s 129 széles, földszintes épület körül bolthajtásos, nyitott folyosó futott. Az árkádok alatt árusítani nem szabadott, csak a boltokban. A két örmény szabad királyi város egyéb középületei — mint az iskolák vagy a szociális intézetek — nem hoztak létre az iméntiekhez fogható építészeti karaktert, és ha volt is szerepük a városképben, azt az eklektikus átépítések után nehéz lenne pontosan rekonstruálni. Eredeti formájához közeli állapotban csak az erzsébetvárosi mechitarista kolostor főtéri épülete maradt fenn. A székelyföldi kolóniák egyáltalán nem rendelkeztek profán középületekkel. A diaszpórabeli lét Gyegyószentmiklóson és Csíkszépvízen azt eredményezte, hogy például az örmény iskola épületét is a plébánia kertjében helyezték el. A székelyföldi kolóniákban az örmény közösség építészeti jelenléte ily módon az egyházi épületek és a polgárházak kettősségére szorítkozott. A helyzet a századfordulón némileg megváltozott, legalábbis Csíkszépvízen. Az örmény kaszinó felépítésével ugyanis egy olyan markáns kulturális központ jött létre, amely mind a mai napig meghatározza a faluképet.?"? Közvetve úgyszintén az örmény elem hangsúlyozását jelentette, hogy a patak mellett álló, emeletes Száva-ház járásbírósági épület lett. A falusias településszövetben a polgári életvitelt szimbolizáló középületek örmény kötődése jóval feltűnőbb, mint Gyergyószentmiklóson, amely egészében polgárosodott, és ebben a polgárosodási folyamatban az örmények más etnikumokkal keveredve vettek részt. Általában jellemző a középületek második, 19. század végi, 20. század eleji generációjára, hogy azok egy univerzális stílust és léptéket képviseltek, köszönhetően a nemzetállami közintézmény-hálózat belső logikájának. A legelső állami épületek a kaszárnyák voltak. Gyergyószentmiklóson egy volt örmény kereskedőházat vásárolt meg az osztrák határőr parancsnokság, majd azt bővítette ki (ma itt működik a múzeum). Erzsébetvárosban 1840-ben adták át a lovassági kaszárnyát, amelynek a homlokzatát később eklektizálták. Szamosújváron sokáig fennmaradt a katonák hagyományos, lakásokban történő elszállásolásának a rendszere, mígnem a századforduló előtti évtizedben a város szélén egy óriási laktanya létesült." 301 Garda Dezső 2007: 48. 102 Bogos Mária: i. m., o. n. 193 Szongott Kristóf 1903: I. 170. Az épületegyüttest néhány évvel ezelőtt elbontották.
