Page 129 [129]
OCR
128 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN A középületek kapcsán, akárcsak a templomoknál, két időbeli korszakot különböztethetünk meg. Ám ez a két korszak időben nem fedi a templomépítkezések korszakait, hanem azoktól elcsúsztatva jelenik meg. A középületek első generációja a 18. század második felének érett barokkját képviseli, míg a második csoport a 19. század végének eklektikáját. Az első csoportba olyan, részben már elbontott épületek tartoznak, mint a szamosújvári városháza (1800 körül), a väsärcsarnok (1722, ärkäd 1740), az erzsébetvárosi vásárcsarnok (1759), a mechitarista iskola (1800 körül), a gyergyószentmiklósi plébánia és a fedett utcai átjáró, amely a plébániát a templomkerttel kötötte össze (1801). A legkarakteresebb, egyben az örmény helyi társadalmat leginkább kifejező épületek a szabad királyi városok árkádos vásárcsarnokai (kereskedőházai) voltak. A hagyományos középkori kereskedővárosokban, ahol a polgárok szabadalmai részben az egyházi fennhatóság ellenében fogalmazódtak meg, ezeket az épületeket rendszerint a városházához csatlakoztatták."7 A szamosújvárit azonban a templom köré építették." A bolthelyiségek sora a templom főbejárata felé irányította a tekintetet. A profán és a szakrális tér átmenetét az apostolszobrokkal díszített kerítés jelezte. Pontosan a templommal szemben állt a városháza, amely eredetileg szintén kereskedőháznak, illetve városi kocsmának épült, majd az emeletráépítéssel vált városházává."" Az épületre jellemző finom díszítések, a kovácsoltvas erkély, de legfőképpen az épület rangját kifejező manzárd tető a késő barokkra jellemző formai harmóniát sugárzott. Bontását állítólagos statikai hibái okozták a 19. század végén. Szintén elbontották Erzsébetváros legjellegzetesebb örmény épületét, a főtéri vásárcsarnokot (kereskedőházat). Ennek 1759-ben kelt alapító okiratát Ávedik Lukács szó szerint is közzétette." Innen tudjuk, hogy a városháza financiális okokból döntött az építkezés mellett, a boltok eladásából bejövő közvetlen hasznon túl a kereskedelem fellendülését remélve az új épülettől. A város szigorúan megtiltotta, hogy a boltokra emeletet építsenek, netán lakásokat alakítsanak ki bennük. A körülbelül 30-40 méter hosszú, 20 méter "96 Pop, Virgil 1997: 85.; Garda Dezső 2007: II. 108.; Köllő Miklós: i. m., o. n. 797 Máté Zsolt 2006. #8 Pop, Virgil 1997: 87. 799 Szongott Kristóf 1903: I. 221. 300 Ávedik Lukács: i. m. 156.
