Seite 124 [124]
7. Épületek e 123
, Nem egy (templom) valóságos erődöt képez: Illyefalva, Zabola roppant magasságú
falait.””
A örmények gyergyószentmiklósi , erődítése" azonban csak formai utánzat.
A kerek tornyok látványosak, de katonailag erőtlenek. Van szerző, aki szerint
a bástyák régebbiek, mint az örmény templom, és az eredeti temetőt , védték" .?77
Ez a kérdés nem tisztázott. Mindenesetre a Garda Dezső közölte székely-ör¬
mény szerződések egyike sem említ tornyokat, csupán kápolnát." Garda
ugyanitt részletesen bemutatja a templomkert kialakulásának többlépcsős
folyamatát is. Társadalomtörténeti értelemben másodlagos kérdés, hogy a tor¬
nyokat készen?" kaptäk-e az örmények, vagy maguk építtették-e. Sokkal fon¬
tosabbak azok a társadalmi tartalmak, amelyek az anakronisztikusnak nevez¬
hető forma mögött felsejlenek.
,4 barokk stílusú örmény templom igen kis területen feküdt. Az egybázközség azon¬
ban e terület bővítésére törekedett, főleg azért mert a székelyföldi vártemplomok
mintájára, templomkertet akartak létrehozni."
Az egész templom, illetve a templomkert hangsúlyozottan székelyföldi
atmoszférát áraszt. Bierbauer már idézett tanulmányában a székelyföldi temp¬
lomok négy fő jellegzetességéről ír, amelyek mindegyike fellelhető a gyergyói
építményen. Ilyen a szerkezetileg különálló torony a hajó oromzata előtt, a bejá¬
rat elé toldott előcsarnok, a vakolt felületképzés és főként a kerítés."
Az erődtemplom szimbolikus átvétele egyszerre hangsúlyozta a helyi érté¬
kek átvételét és a kisebbség védekező mechanizmusait. A kerített templom
élesen elválik a környezetétől, az utca felől az épület a valós méreteinél kisebb¬
nek hat, a falakon belül pedig létrehozható egy saját örmény világ, saját szim¬
bólumokkal és szokásokkal, akárha egy kolostor lenne. Az egyénként tipiku¬
76 Bierbauer Virgil (1986): A Székelyföld templomairól. In Sas Péter 1986: 425.
77 Zárug Lukács (1937): , A xkétszázévesx gyergyószentmiklósi örmény katolikus templom." Pász¬
tortúz, 1937/18. 342.
73° Garda Dezsö 2007: 58-86.
279 Uo. 75.
50 Bierbauer Virgil: i. m. 424.