Page 116 [116]
OCR
6. A településszerkezet + IIS Az iménti helyzetet tovább árnyalja, hogy ha volt is jelentős városnövekedés a peremövezetek irányába, mint pl. Gyergyószentmiklóson, az kevésbé az örmény városmag, mint inkább a környező székely, román és magyar falvak, illetve településrészek történetéhez tartozik. A stagnáló örmény centrum és a helyenként dinamikusan növekvő falusias külvárosok kettősége fokozatosan az utóbbiak oldalára billentette a mérleg nyelvét. Gyergyószentmiklós annyiban sajátos, hogy ott az örmény és a székely jelleg az új központban szinte teljesen összeolvadt, miközben az eredeti örmény utca perifériává vált. Máshol inkább az volt a jellemző, hogy a még mindig örmény jellegűnek nevezhető városi centrumot egyre szorosabban fogta körbe az alapvetően vidékies, illetve más nemzetiségek, etnikumok lakta településszövet. Tény, hogy az urbánus központ körüli falusias településszövet a századforduló magyarországi kisvárosainak ältalänos jellemzöje.’® Az örmény településeknek tehát ez csak annyiban sajátja, amennyiben itt a városközpont nemzetisége eltért a környezetétől, s így a korszakra jellemző város-falu, polgári-paraszti ellentétpárok mellé az örmény-nem örmény megkülönböztetés is hozzájött. Különösen szembeötlő a társadalmi elkülönülés Csíkszépvízen, illetve Erzsébetvárosban, noha éppen ezeken a helyszíneken volt a legintenzívebb az örmény polgárság elvándorlása. (Mindez egyben azt is jelentette, hogy helyükre más nemzetiségű polgári családok telepedtek le, illetve — a helyszínen felvett interjúk alapjän - feltetelezhetően sok volt a vegyes házasság. Erre azonban a kutatás külön nem tért ki.) A nem örmények térnyerése általános jelenség volt mind a négy helyszínen, olyannyira, hogy az ,örmény város? kifejezés a 20. század elejére egyre inkább történeti fogalommá vált. Az örmények lakta településeken sorra épülő református, ortodox, görög katolikus és izraelita templomok világosan érzékeltetik az arányeltolódásokat. Végül az örmények lakta települések közös 19. század végi, 20. század eleji sajátossága az állami építkezések dominanciája. Valamennyi örmény központ bőségesen kapott állami adminisztrációs feladatokat, a legtöbb esetben gazdasági súlyát lényegesen meghaladó méretekben. Ezek a beruházások - főként iskolák, törvényszékek, járásbíróságok, polgármesteri hivatalok, vasútállomások - rendszerint üres telkeken, nem egyszer a történeti városközponttól távol "3 "Tamáska Máté (2011): A vidéki tér emlékezete, Budapest, 85.
