kívül kis mélységű telkeket találunk. A telkek végéből lehasított, utcára néző,
néhol szűkebb, máshol tágasabb házhelyek az örmények centrumbéli helyfog¬
lalásának a lenyomatai. A centrumba költözésnek nem volt előre rögzített terve,
mint Szamosújváron vagy Erzsébetvárosban (lásd bővebben lentebb), hanem
fokozatosan, a telkek utcai részének bérbevételével párhuzamosan zajló folya¬
mattal állunk szemben, amely a 18. század végén, a 19. század elején zajlott, az
örmények plébániájától haladva a katolikus templom jelezte központig.””
Összességében elmondható, hogy a székely településeken fennmaradt
a középkorból örökölt rendi önkormányzatiság, amit később bonyolított
a székely határőrezredek megszervezése (1762-től kezdve)."" Mivel így szám¬
talan egymásnak ellentmondó érdek és tulajdonforma létezett, az örmény
kolónia számára csak a fokozatos, egyéni alkukon és bérleti szerződéseken
nyugvó birtokszerzés lehetősége maradt." Székelyföldön az örményeknek
csupán személyhez kötött autonómiájuk volt, amelyet a Mercantile Forum
vagy más egyesülés, főként az örmény céhek tagjaiként élvezhettek.
A kamarai birtokok esetében egészen más volt a helyzet, mivel az erdélyi
fejedelem birtokait megöröklő bécsi udvar, mint tárgyaló fél, szabadon ren¬
delkezhetett a földterülettel. A kamara hosszú lejáratú bérleti szerződésben,
egy tagban bocsátotta a közösség rendelkezésére a területet, melyet később el
is adott." Ebből következően Szamosújváron és Erzsébetvárosban a feudális
viszonyokhoz jobban illeszkedő városi önkormányzatiság jött létre. Mindez
pedig lehetőséget teremtett arra is, hogy a székely kolóniákra jellemző foko¬
zatos és spontán helyfoglalással ellentétben tervszerű városépítészeti elgondo¬
lások valósuljanak meg.
A tervszerűség — főként Szamosújvár esetében — egy egészen új városalap¬
rajzot jelentett, amely egy már meglévő , anyatelepülés? mellett épülhetett fel.
Ez az anyatelepülés egy katonai jelentőségét nagyrészt elvesztett, de még álló
reneszánsz erődítés körül kialakuló, szabálytalan utcákból álló falut jelentett."
Ellentétben a székely falvak közösségi szabályok szerint rendeződő alaprajzával,
a vár alatt főként katonai és egyéb szolgálatot vállaló nemesek, úgynevezett