OCR
6. A településszerkezet 6.1. A centrum meghódítása Az eddigiekből is látható volt, hogy az örményeknek alkalmazkodniuk kellett a már kialakult települési struktúrákhoz. Az alkalmazkodási kényszer a települések belső szerkezetében is kimutatható. Mindegyik helyszínnek megvolt a maga településszerkezeti előzménye, az örményeknek e szerkezetekhez alkalmazkodva, jellemzően a már meglévő struktúráktól elkülönülve, a , falakon túl" kellett felépíteniük kolóniáikat. Falak alatt elsősorban nem valóságos kőfalakat kell érteni — bár a két kamarai birtok várkastélya esetében részben erről volt szó — hanem szimbolikus társadalmi határokat. A 18—19. század során az örmény kolóniák válnak az új települési centrumokká. Vagy úgy, mint például Szamosújvár és Csíkszépvíz esetében, ahol a korábbi falumaghoz képest a település egészének a centruma eltolódott, vagy úgy, mint Erzsébetvárosban és Gyergyószentmiklóson, ahol a legértékesebb belső telkek fokozatosan az örmények kezébe kerültek. A falakon kívüli helyfoglalás első feltételezett helyszíneiről a korábbi fejezetben már volt szó. Gyergyószentmiklós és Csíkszépvíz esetében jó okunk van feltételezni, hogy a korai, ideiglenes telepek a hágókhoz vezető utak mentén alakultak ki. Ezt erősíti a tény, hogy mindkét településen a székely településmagtól elkülönülve, egy arra merőleges utcában kapott helyet az örmény temető, illetve a kápolna. Az épületek mai formájukban természetesen már egy későbbi, 18. század közepére tehető állapotot tükröznek, ám a helykiválasztás feltehetően a 17. századig nyúlik vissza. Ekkortól vannak adataink arról, hogy az örmények régebbi kápolnákat kapnak meg használatra.?" Gyergyószentmiklóson szinte biztos, hogy ez a kápolna a mai templom helyén állott, Csíkszépvízen inkább csak valószínűsíthetjük. A székelyföldi kolóniák sajátossága a telekhasználat ideiglenessége és rendezetlensége. Miközben a kamarai birtokokon viszonylag rendezett adás-vételi, illetve hosszú távú bérleti »° Garda Dezső 2007, 2. kötet: 58.