Az eddigiekből is látható volt, hogy az örményeknek alkalmazkodniuk kellett
a már kialakult települési struktúrákhoz. Az alkalmazkodási kényszer a tele¬
pülések belső szerkezetében is kimutatható. Mindegyik helyszínnek megvolt
a maga településszerkezeti előzménye, az örményeknek e szerkezetekhez alkal¬
mazkodva, jellemzően a már meglévő struktúráktól elkülönülve, a , falakon
túl" kellett felépíteniük kolóniáikat. Falak alatt elsősorban nem valóságos
kőfalakat kell érteni — bár a két kamarai birtok várkastélya esetében részben
erről volt szó — hanem szimbolikus társadalmi határokat. A 18—19. század során
az örmény kolóniák válnak az új települési centrumokká. Vagy úgy, mint pél¬
dául Szamosújvár és Csíkszépvíz esetében, ahol a korábbi falumaghoz képest
a település egészének a centruma eltolódott, vagy úgy, mint Erzsébetvárosban
és Gyergyószentmiklóson, ahol a legértékesebb belső telkek fokozatosan az
örmények kezébe kerültek.
A falakon kívüli helyfoglalás első feltételezett helyszíneiről a korábbi feje¬
zetben már volt szó. Gyergyószentmiklós és Csíkszépvíz esetében jó okunk
van feltételezni, hogy a korai, ideiglenes telepek a hágókhoz vezető utak men¬
tén alakultak ki. Ezt erősíti a tény, hogy mindkét településen a székely telepü¬
lésmagtól elkülönülve, egy arra merőleges utcában kapott helyet az örmény
temető, illetve a kápolna. Az épületek mai formájukban természetesen már
egy későbbi, 18. század közepére tehető állapotot tükröznek, ám a helykivá¬
lasztás feltehetően a 17. századig nyúlik vissza. Ekkortól vannak adataink arról,
hogy az örmények régebbi kápolnákat kapnak meg használatra.?" Gyergyó¬
szentmiklóson szinte biztos, hogy ez a kápolna a mai templom helyén állott,
Csíkszépvízen inkább csak valószínűsíthetjük. A székelyföldi kolóniák sajá¬
tossága a telekhasználat ideiglenessége és rendezetlensége. Miközben a kama¬
rai birtokokon viszonylag rendezett adás-vételi, illetve hosszú távú bérleti