Page 95 [95]
OCR
94 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN A 19. század második felében alapvető változások következtek be Erdély életében. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik fő célkitűzése volt a Magyar Királyság és Erdély uniója, amelyet a kortárs magyar elit szemében együttesen legalizált a magyar korona és a nemzeti szupremácia eszméje." Az osztrák uralkodóházzal történő 1867-es kiegyezés után az erdélyi városhálózat jogi értelemben is részévé vált a magyar közigazgatásnak, ezzel együtt pedig a formálódó - és mint utóbb kiderült, rövid életűnek bizonyuló — magyar nemzetállami térszerkezetnek. Az új térszerkezet központi városa a birodalmi székhely Bécs helyett Budapest lett." Mivel a nemzetállam egységes térben gondolkodott, a városokat e térrendszerbe sorolta be, kijelölve számukra a területükhöz mért közigazgatási és adminisztratív funkciókat (pl. iskolákat, bíróságokat, csendőrségeket). A kereskedővárosok logikájával ellenétben, amely a földrajzilag kedvező helyeken - így a vásárvonalakon, tengerpartokon vagy a határvidékeken — sűrű városláncolatokat hozott lére, a nemzetállami, adminisztrációs logika az abszolutizmus hagyományát vitte tovább, és egyenletes térkitöltést követelt. Mindez a városhiányos térségekben a városiasodás központi erőkre támaszkodó megerősödését hozza magával." A nemzetállami keretek kiépülése mellett az 1867—1920 közötti fél évszázad urbanisztikai jelentőségét az adja, hogy Erdélyben egybeesett az ipari modernizáció első, a vasútépítésekhez köthető hullámával, a városépítés gyökeres átalakulásával. A következőkben Beluszky Pálnak és Győri Róbertnek a korszak általános urbanizációs fejlődését áttekintő munkáját alapul véve érdemes áttekinteni a négy település városhálózati pozícióját, illetve annak változását. Mindenekelőtt látni kell, hogy Erdély a Magyar Királyságon belül a 19. század végén összességében inkább periférikus helyzetű nagyrégió volt. A dualizmus idején a modernizáció középpontja egyértelműen Budapest, a fővárostól való távolság eleve hátrányt jelentett." Az erdélyi viszonyok között jelentős középvárosnak számító Szamosújvár például az országos hierarchiában 1910-ben éppen csak bekerült az első száz város közé, mint hiányos funkciójú középváros. Gyergyószentmiklós még ettől is elmaradt, Erzsébetváros pedig a kisvárosok sorába szorult vissza, noha 1876-ban az akkor kialakított Kis-Kü705 Mérei Gyula (szerk.) (1983): Magyarország története 1790-1848., 1. kötet, Budapest, 1007. 796 Beluszky Pál- Győri Róbert: i.m. 47. 797 Lepetit, Bernard: i. m. 399.; Sonkoly Gábor 2001: 21. 705 Beluszky Pál-Győri Róbert: i. m. 62.
