OCR
90 s ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN a 17-18. század fordulóján. Mindkettő szabad királyi városi rangot szerzett, részben a helyi rendi elitek tiltakozása ellenére is (r786-ban, illetve 1790—91ben). Mindkettőre áll tehát, hogy függetlenítette magát közvetlen környezetétől."9 Ez a stratégia mindaddig sikereket hozott, amíg a távolsági kereskedelem csatornái működtek, tehát a 19. század első évtizedeiig. Ezután a függetlenség Erzsébetvárosban elszigeteltséggé alakult. Tény, hogy Erzsébetváros kezdettől fogva nehezebb helyzetben volt, mint Szamosújvár. Míg utóbbinak lényegében csak Dés konkurenciájával kellett szembenéznie, addig Erzsébetvárosnak Szászföld közepén két erős középváros, Segesvár és Medgyes közé ékelődve kellett volna lokális piacot szereznie. Tovább nehezítette a helyzetét, hogy a volt Apafi uradalom maga is idegen test volt, egyfajta enklávé a szászföldi autonómia területébe ékelődve. Erzsébetváros a maga rendies fejlődésével megerősítette ezt a pozíciót, hiszen magyar városként nyerte el szabadalmi jogait. Az enklávé-helyzetnek persze megvoltak a maga városiasító hatásai, ám ezek kevésbé a helyi kereskedelem irányába, mint inkább a központi adminisztráció felé vezettek. Ennek az útnak a mérföldköve a huszárlaktanya 1840-es felépítése.9" A következő bő fél évszázadban Erzsébetváros városi energiái a központi hatalomtól, Bécstől, majd Budapesttől függtek, ami a hivatali réteg felülreprezentációját hozta magával. A kétfajta városiasodási út, tehát a távolsági kereskedelemből a helyi kereskedelembe integrálódó szamosújvári és a szintén a távolsági kereskedelemből induló, de a hivatali funkció felé elmozduló erzsébetvárosi a településképben is markánsan megmutatkozik. Előbbi helyszínen a 19. század második felére jellegzetes erdélyi városkép kezdett kialakulni, amelyet legtömörebben a különböző felekezetű templomok belvárosi koncentrációja fejezett ki." Erzsébetvárosban ezzel szemben a polgári korszakra is átnyúlt a város etnikai tagoltsága. Holott a két város fejlődése egymáshoz igen közeli fejlődési alaphelyzetből ágazott el. A közös alaphelyzetet pedig úgy tudnánk jellemezni, hogy a településhálózat fontos, de korántsem központi jellegű pontjából az örménység teremtett várost. 89 Egyed Ákos: i. m. 19—22. 1599 A laktanya bejáratánál elhelyezett emléktáblán szereplő adat. 5: Maksay Albert és társa (1936): Erdélyi városképek, Budapest.