Page 86 [86]
5. A város és vidéke változó kapcsolatai e 85
ugyanis a templom és a piac mellett a gyümölcsös és a szőlőskert volt a társa¬
sági élet legfőbb színtere."" Eleinte hátrány volt, de hosszabb távon előnyösnek
bizonyult a fahiány is, amely a kamarai birtokokat és környéküket jellemezte.
A fa hiánya ugyanis rákényszerítette az építtetőket a szilád anyagok használa¬
tára.
A 18. századi városalapító korszak után a 19. század elején bekövetkezett
átalakulások alapjaiban írták át a kolóniák helyzetét. A marhakereskedelem
visszaesésével a legelők elvesztették stratégiai fontosságukat. Úgyszintén eltű¬
nőben volt a székelyföldi kolóniák helyzeti előnye, miután a moldvai kereske¬
delem lehanyatlott, és helyébe a birodalmon belüli, főként az Erdély és
a Magyar Királyság, valamint a Bánát felé mutató kereskedelmi kapcsolatok
váltak meghatározóvá. A Kárpátok határátkelőinek gyors elérése már kevésbé
volt fontos, mint a széles folyóvölgyeké, amelyeken keresztül Erdély a magyar
Alfölddel tartotta a kapcsolatot. Ilyen országút volt a Szamos, a Kis-Küküllő,
illetve a Maros széles völgye. Ezek az útvonalak persze csak az örmények szá¬
mára voltak újak, hiszen maguk a folyóvölgyek már a középkori városhálózat¬
nak is gerincét képezték.7- Amíg azonban az örmény társadalom nem integ¬
rálódott az erdélyi társadalomba, az elzárta előlük ezeket a lehetőségeket. Ezért
az örmények jó egy évszázadon át csak ott vethették meg a lábukat, ahol a
helyi rendek nem bírtak komoly érdekeltséggel: a kelet felé tartó kereskede¬
lemben. Azzal párhuzamosan, hogy az örmények az erdélyi rendi társadalom
részeseivé váltak, számukra is megnyíltak a kapuk nyugat felé, így a Kárpát-me¬
dencén belüli kereskedelemben fontos szerepet játszó folyóvölgyek felérté¬
kelődtek a kifelé tartó hágókkal, szorosokkal szemben.
7 Orbán Balázs Torda kapcsán írja le, hogy a város minden valamirevaló polgára rendelkezett
szőlővel, függetlenül attól, hogy abból bevétele származott vagy sem. A szőlő birtoklása társadalmi
státuszt, integrációt fejezett ki: ,,... nincs olyan lakója Tordának (...), hogy legalább egy darabka
szőlője ne legyen." Orbán Balázs (1889): Torda város és környéke, Budapest, 317.
72 Bak Borbála (1997): Magyarország történeti topográfiája a bonfoglalástól 1950-ig, Budapest;
Györffy György (1963-1987): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, 1-4. kötet, Budapest;
Frisnyák Sándor (szerk.) (1996): 4 Kárpát-medence történeti földrajza, Nyíregyháza; Major Jenő
(1966): A magyar városok és városbálózat kialakulásának kezdetet, Budapest.