OCR
84 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN az ország belsejében hét-nyolc közepes méretű falu is elfért volna."" Az örmény kereskedelem alapját képező marhakereskedelem és bőrfeldolgozás a háttérben kiterjedt legelőket igényelt, amelyek a Kárpátok lejtőin bőven álltak rendelkezésre. A 17-18. századi örmény kolóniák gazdasági irataiban számtalan legelőbérleti szerződést találni." A székelyföldi kolóniák esetében tehát a táj és a tájhasználat tökéletesen megfelelt az örménység igényeinek. Ugyanakkor a 18. században nem sikerült a bérleményeket állandó földtulajdonná konvertálni. Egészen más volt a helyzet Erzsébetvárosban és Szamosújváron. Mindkettő szűkös határral rendelkezett 1910-ben, előbbi háromezer, utóbbi másfélezer holddal. Mindez a városok elemi mezőgazdasági szükségleteit sem elégítette ki. A 18. századi örmény városok ennél is kisebbek voltak. A kamarától megvásárolt földterület alig volt kiterjedtebb annál, mint amit az épületek elfoglaltak. S noha bérletek formájában az örmények igyekeztek újabb területekhez jutni, ezek nem hozták meg azt a sikert, mint Székelyföldön. Szamosújvárnak például, miután lejárt a környező falvakra kiterjedő uradalmi bérleti joga 1829ben, még a sajátjaként számontartott városi földekért is perbe kellett szállnia a kincstárral.7" A szamosújvári és az erzsébetvárosi (korabeli nevén ebesfalvi) fejedelmi birtokon megtelepülő örményeket a 17. század elején nem a földbőség, nem is a kedvező földrajzi adottságok, hanem az uralkodói befogadó politika vonzotta. Ezek az uradalmakbdl lett varosok kényszerhelyzetben sziilettek, jelentős földrajzi energiák nélkül, illetve, ha volt is ilyen, azokat a közeli városok rovására kellett kialakítani (Dés, Kolozsvár, Beszterce, Segesvár, Medgyes). Ami azonban az egyik oldalon hátrány volt, az a másik oldalon előnyként jelentkezett. Mindkét helyen viszonylag kedvező a klíma, olyanynyira, hogy a szőlőtermesztés is meghonosodott. S noha egyik település sem vált borvidékké, a szőlőművelés jelentősen hozzájárult az épületek fejlődéséhez, így mindenekelőtt a boltozott pincék elterjedéséhez. Másrészt a szőlőkultúra révén egy olyan életmódminta honosodott meg, amely közel állt a 18. század magyarországi nemesi és kisvárosi ethoszához. A modern polgárság találkozóhelyei, úgymint a klubok, kávéházak, egyesületek megjelenése előtt 168 KSH 1910. 169 Pál Judit 2003: 266. "79 Bányai Elemér (2001): Domíniumper. In uő: Az örmény metropolisz: Cikkek, anekdoták (összegyűjtött írások), Budapest, 59-62.