Oldal 76 [76]
4. Szamosújvár: az örménység beilleszkedése és városépítészeti modellje e 75
kezett kihangsúlyozni. Mai szemmel azonban meglepőnek tűnik, hogy az
armenizmus a barokk örökséget sem tartotta sokra. A templomokon és
a néhány kiemelkedő városi palotán kívül a régi földszintes városkát összessé¬
gében nem értékelték sokra. Ráadásul az éppen formálódó magyar műemlék¬
védelem 1715-ben határozta meg a régiség értékhatárát, amibe a szamosújvári
barokk már nem fért bele. Nem véletlen, hogy az első építészettörténeti
munka a városban itt-ott felfedezhető reneszánsz hagyományokkal foglalko¬
zott. Az armenizmus fő ideológusa, Szongott Kristóf a Szamosújvár írásban
és képekben című munkájában idéz ugyan egy történeti forrást, amely a 18.
századi város szépségére utal, de semmiképpen sem azzal a céllal, hogy a korá¬
nak városlakóit a településképi örökség értékeivel szembesítse."5" Célja sokkal
inkább a történeti múltjára büszke, de haladó és újító szellemiségű modern
polgár megteremtése volt. A város esztétikai mércéjét nem a régihez való
merev ragaszkodásban, hanem a kortárs áramlatokhoz történő mind teljesebb
hasonulásban látta és láttatta. Legnagyobb elragadtatással éppen a frissen
átadott népkertről szól, amelyről bőséges képanyagot is közöl."s ITermészete¬
sen Szongott e mentalitása általános korszellemet tükröz, mégis szükséges volt
megemlíteni annak érzékeltetésére, hogy a , barokk" nem magától értetődő
címke a városon, hanem a huszadik század hetvenes éveiben meginduló kul¬
turális örökségalkotási folyamat eredménye.
54 Szongott Kristóf 1893: 20.
55 Szongott Kristóf 1893: 240.