Oldal 73 [73]
72 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN
megjelenését az is gátolta, hogy a fiatal épületállomány nem igényelt még kor¬
szerűsítést. Az 1800-as évektől induló bő száz éves periódust, s főként annak
utolsó három-négy évtizedét a provincializmus szóval lehetne a legtalálóbban
leírni. Provincializmusként értékelhető a népi építészet előretörése éppúgy,
mint a 19. század végének eklektikus városmodernizációja. Mint korábban
volt róla szó, a tervezett Szamosújváron az eredendően egymással párhuzamo¬
san kimért utcák városszerkezeti pozíciója közel azonos súlyú volt, centrumnak
pedig a főtér, illetve a főtérbe torkolló utcaszakaszok számítottak. Ebben az
évszázadban azonban az utcák erősen differenciálódnak, a főteres szerkezet
pedig főutcássá alakul át.
Mindenekelőtt látni kell, hogy a város negyedik, hosszanti utcája, a mai
Strada Closca és Strada Crisan már nem mutat a korábbiakhoz fogható sza¬
bályosságot. Eleve sokatmondó, hogy ez a tengely nem ér össze, a Sala¬
mon-templomtól északra és délre lévő utcaszakasz markánsan elkülönül egy¬
mástól. Az első katonai felmérés ezt a részt még nem is jelöli a város szerves
részének, hanem egy falusias zónát ábrázol. Sokatmondó, hogy ebben az
utcában - akárcsak a város többi falusias utcájában (Kandia) — a 19. század
elején még rendszeresek a pusztító tűzvészek. Mindez a könnyen lángra kapó
növényi építőanyagok (szalma, nád, fa) markáns jelenlétére utal." A telekmé¬
retek egyébiránt mind a mai napig kisebbek errefelé, mint az örmény város
magterületén, és az utcakép is falusiasabb. A házak is kisebbek, főként egytrak¬
tusosak, barokk díszítmények nincsenek. Ennek az utcának a karaktere már
nem a bécsi mintákhoz igazodó városra emlékeztet, hanem Szamosújvár váral¬
jai településrészére, Kandiára.
A 19. század folyamán az örmény városmag és a váraljai településrész foko¬
zatosan egybenőtt, ami Szamosújvár egészének vidékiesebbé válásához járult
hozzá. Látható, hogy az örmény város déli, Kandia felé eső negyedeiben
a telekformák inkább a falusi mintákat követik, semmint a tervezett város
szabályosságát folytatnák. A mai Strada Armeneascá és a Strada Mihai Viteazu
észak felé fokozatosan szegényedő utcaképe térben vetíti elénk a 19. század
átalakulását, amelynek során a népi építőhagyományok benyomultak
a városba. A ma még látható eklektikus homlokzatok nagy száma is azt
46 Kádár József (1901): Szolnok-Doboka vármegye monográfiája, Dés, 155.; Szongott Kristóf 1893: 127.