Seite 71 [71]
OCR
70 " ÖRMÉNY VÁROSÉPÍTÉSZET ERDÉLYBEN tározzák az örmény óváros arculatát. A tipikus örmény ház hosszanti elrendezésű, kéttraktusos, főhomlokzata az utcára néz. Ablak- és ajtónyílásai gazdag barokk díszítést kaptak. Tágas boltozott pince és masszív padlástér tartozik az épülethez, ami az oromzatot még inkább kihangsúlyozza. További sajátosságuk a rendkívül változatos, helyiségenként variálódó boltozási mód, valamint a fedett nagykapu." A házfelmérések alapján úgy tűnik, hogy ez a háztípus kész és lezárt formaként jelent meg a városban. Virgil Pop szerint a szamosújvári barokk ház a kastélyépítészet városi megfelelője, földszintes palota. A telekadottságok miatt az épület szimmetriatengelyét kilencven fokkal befordították, ezzel magyarázható a formai hasonlóság a telekhatárra épített hagyományos portákkal. Pop meglátása figyelemreméltó, és különösen az emeletráépítéses Karácsonyi-palota vagy a Lászlóffy-ház esetében vitán felül elfogadható. További következtetése, miszerint a kéttraktusos porta redukciójából lennének eredeztethetők az egytraktusos, háromosztatú lakóházak is, szintén védhető, de kevésbé egyértelmű állítás. Erre a szerző maga is utal, amikor a középbejáratos, háromosztatú házak esetén utal a népi építészeti kapcsolatokra." A hosszúház esetében a telekformából következő fejlődési sémával van dolgunk, amely nemcsak Erdélyben, de az egész pannon régióban, sőt a szomszédos Alsó-Ausztriában, Dél-Csehországban is kimutatható."? Másfelől azonban látni kell, hogy a háromosztatú parasztház az erdélyi régióban, és főként Szamosújvár közvetlen környezetében a 18. században még nem volt általános forma." Ezért a hosszanti háztípust Szamosújvár esetében nem értelmezhetjük automatikusan népi eredetűnek. Ám ha falun nem is, a városokban már a középkor folyamán ismert volt a háromosztatú, hosszanti térfűzés, illetve az ebből kifejlődött változatok: úgymint az , L" alaprajzú és a két párhuzamos tömböt magában foglaló forma. Azt feltételezhetjük tehát, hogy a kéttraktusos portákkal ellentétben a hosszúházak nem (csak) a kastélyépíté“ Pop, Virgil 1997: 94. 2 Eszerint a palota tengelyét 90 fokkal befordították, ami miatt a bejárat, illetve a központi helyiség az udvarra került. Ez a központi rész eredendően három traktus mély volt, majd fokozatosan elkeskenyedett. Látható, hogy ez a levezetés éppen fordítottja a magyar szakirodalomban olvashatónak. Lásd: Pop, Virgil 1997: 94. 3 Kräftner, Johann ( 1994): Österreichs Bauernhöfe, Innsbruck, II. 25.; Vareka, Josef-Frolec, Väcläv (2010): Lidova Architektura, Praha, 309-410. 44 Balassa Iván (szerk.) (1997): Magyar néprajz III. Anyagi kultúra, Budapest, 281.
