OCR
A 4 , 1 , 4 4 68 « ORMENY VAROSEPITESZET ERDELYBEN a polgárság építkezett, ami eleve vegyesebb utcaképet eredményezett, mintha egységes tervek szerint alkották volna meg a főteret. A fiatal Szamosújvár kevés fennmaradt emléke alapján megállapíthatjuk, hogy az örmények városalapító generációja mindenekelőtt környékbeli mintákat követett. Minderre a legszebb példa az óváros határában felépült Salamon-templom. Nevét meglepő módon nem a védőszentjéről, hanem az alapító családról kapta. Az, hogy negyed évszázaddal a nagytemplom építésének megkezdése előtt, r723—1724-ben magántemplom épül a városban, jól jelzi a rezidenciális ,püspöki város" eszméjének sorvadását, ezzel együtt pedig a polgárváros születését. A templom késő gótikus alaprajza, valamint a Bálványosvárról vásárolt gótikus kapu a betelepülő népesség adaptációs stratégiáját is jelzi. Egyrészt azért, mert az építkezést olyan helybeli mesterek végezték, akik a régióban szokásos módon még értették a késő gótikus boltozási technikákat. Másrészt azért, mert a kapu áthelyezésével az örménység azonosult a hely múltjával, annak örökségével."5 Ugyanakkor látni kell, hogy a Salamon-templom megjelenítette identitás a 18. század közepén már részben anakronisztikusnak hat a gyorsan korszerűsödő, értsd, barokká váló városképben. 4.3. A város fénykora: a barokk Szamosújvár Szamosújvárt elsősorban barokk városmagja miatt tartja számon a művészettörténet. A klasszicista jegyeket is felmutató nagytemplom, a Karácsonyi-palota és a Lászlóffy-ház a korszak legjelentősebb emlékei. A rendívül míves szamosújvári barokk egyben az örménység szerepére is utal, miszerint egy erősen protestáns hagyományú kisrégióban diaszpóraként képviselte a katolikus többségű Habsburg Birodalmat. Szamosújvár gyors fejlődése Bécs nélkül elképzelhetetlen lett volna.?" Bécs szellemi és egyben gyakorlati szövetsége volt az út, amin keresztül az örökös tartományok felől a városba érkezett a barokk bm építőművészet. Szamosújvár a 18. század második felétől fokozatosan kiemel55 B. Nagy Margit 1970: 29. 56 Szongott olyannyira lelkesen szól a 18. századi Habsburg uralkodókról, mintha nem is a századfordulón írta volna könyvét, hanem a 18. század abszolutista légkörében. Lásd: Szongott Kristóf 1893: 272.; Miklósi-Sikes 2001: 129.