Oldal 68 [68]
OCR
4. Szamosújvár: az örménység beilleszkedése és városépítészeti modellje " 67 A telekkimérést állítólag a korszak híres hadmérnöke, Visconti végezte el. Más források szerint a római örmény építész, Alexa tervei szerint épült fel a varos.” A források szerint kétfajta telek létezett: egy 10 méter széles, amelyre 3 ablakos házat lehetett építeni, és egy 20 méteres, amelyre s ablakost. A város alapterülete 1250 x 800 méter volt, 35 negyeddel, és fallal, de legalábbis palánkkal megerősítve. A ma látható telekszerkezet alapján feltehető, hogy már a kezdet kezdetén eltértek a szigorú szabályoktól. Az óváros tényleges kiterjedése jóval szerényebb, 900 x 400—500 méter volt, a tömbök száma mindössze 25, a telkek pedig 18 méter szélesség körül szóródtak." Ugyancsak beszédes, hogy a jelenleg rendelkezésre álló legkorábbi térkép szerint csak 18 tömböt terveztek. Feltehető tehát, hogy a tervezett városmagon túl, a szélek felé haladva, Szamosújvár a 19. században magától nőtt tovább. A hosszan elnyúló építési időre utal az is, hogy míg a 18. század elejéről fennmaradt összeírások szerint 150—200 ház állt a városban, ma az óvárosban kb. 600 épület található. Szamosújvár tehát tervezett város, de ez nem jelenti azt, hogy egyszerre épült volna fel, és így nem hordozná magán a nőtt városok néhány jellegzetességét. Ha rátekintünk mai kataszteri térképére, úgy világosan elválik egymástól a főtértől északra fekvő, tökéletesen szabályos településrész a főtértől délre elterülő, természetesebb vonalvezetésű területtől. A két részt a 19. század közepéig egy vízfolyás is elválasztotta. Mivel az északi rész szabályosabb, ráadásul némileg magasabban is fekszik, logikusnak tűnik, hogy a városnak ez a része tekinthető az alapításkor örökségének. Az északi rész elsődlegessége mellett szól az is, hogy a rácsos szerkezetű várost, amikor a Szamos kirajzolta kanyarulat ívének vonalára ráhelyezték, szükséges volt valahol megtörni. A főtértől délre eső városrészekben az utcák vonalvezetése már némi ívet rajzol elénk. A déli városrészben a keresztutcák nem mindenhol lettek kimérve, vagy legalábbis később építették be azokat. Ha van is átjáró, az feltűnően keskeny, és nem követi a mérnöki telekkimérés szabályos derékszögeit. Mindebből az következik, hogy Szamosújvár , tervezett" volta mellett nem szabad lebecsülni a városnövekedés természetes logikáját sem. Ezt a városnövekedési logikát érhetjük tetten már ott is, hogy a nagyvonalú püspöki építkezések helyett 33 Bíró Sándor (2004): Szamosújvár története. In Sztranyiczki Mihály (szerk.): Az örmény Szamosújvár, Szamosújvár, 29—30. 34 Pop, Virgil 2002: 240.
