Oldal 68 [68]
4. Szamosújvár: az örménység beilleszkedése és városépítészeti modellje " 67
A telekkimérést állítólag a korszak híres hadmérnöke, Visconti végezte el.
Más források szerint a római örmény építész, Alexa tervei szerint épült fel
a varos.” A források szerint kétfajta telek létezett: egy 10 méter széles, amelyre
3 ablakos házat lehetett építeni, és egy 20 méteres, amelyre s ablakost. A város
alapterülete 1250 x 800 méter volt, 35 negyeddel, és fallal, de legalábbis palánk¬
kal megerősítve. A ma látható telekszerkezet alapján feltehető, hogy már a kez¬
det kezdetén eltértek a szigorú szabályoktól. Az óváros tényleges kiterjedése
jóval szerényebb, 900 x 400—500 méter volt, a tömbök száma mindössze 25, a
telkek pedig 18 méter szélesség körül szóródtak." Ugyancsak beszédes, hogy
a jelenleg rendelkezésre álló legkorábbi térkép szerint csak 18 tömböt tervez¬
tek. Feltehető tehát, hogy a tervezett városmagon túl, a szélek felé haladva,
Szamosújvár a 19. században magától nőtt tovább. A hosszan elnyúló építési
időre utal az is, hogy míg a 18. század elejéről fennmaradt összeírások szerint
150—200 ház állt a városban, ma az óvárosban kb. 600 épület található.
Szamosújvár tehát tervezett város, de ez nem jelenti azt, hogy egyszerre
épült volna fel, és így nem hordozná magán a nőtt városok néhány jellegzetes¬
ségét. Ha rátekintünk mai kataszteri térképére, úgy világosan elválik egymás¬
tól a főtértől északra fekvő, tökéletesen szabályos településrész a főtértől délre
elterülő, természetesebb vonalvezetésű területtől. A két részt a 19. század köze¬
péig egy vízfolyás is elválasztotta. Mivel az északi rész szabályosabb, ráadásul
némileg magasabban is fekszik, logikusnak tűnik, hogy a városnak ez a része
tekinthető az alapításkor örökségének. Az északi rész elsődlegessége mellett
szól az is, hogy a rácsos szerkezetű várost, amikor a Szamos kirajzolta kanya¬
rulat ívének vonalára ráhelyezték, szükséges volt valahol megtörni. A főtértől
délre eső városrészekben az utcák vonalvezetése már némi ívet rajzol elénk.
A déli városrészben a keresztutcák nem mindenhol lettek kimérve, vagy leg¬
alábbis később építették be azokat. Ha van is átjáró, az feltűnően keskeny, és
nem követi a mérnöki telekkimérés szabályos derékszögeit. Mindebből az
következik, hogy Szamosújvár , tervezett" volta mellett nem szabad lebecsülni
a városnövekedés természetes logikáját sem. Ezt a városnövekedési logikát
érhetjük tetten már ott is, hogy a nagyvonalú püspöki építkezések helyett
33 Bíró Sándor (2004): Szamosújvár története. In Sztranyiczki Mihály (szerk.): Az örmény Szamos¬
újvár, Szamosújvár, 29—30.
34 Pop, Virgil 2002: 240.