Oldal 56 [56]
OCR
3. Az örménység identitása s 55 a századfordulóra vetni egy rövid pillantást. A korszak kiemelését indokolja, hogy ezekben az évtizedekben jelentősen átalakultak a 18. században lefektetett városképek. Mint utaltunk rá, az 1910-es statisztika alapján csak következtetni tudunk az asszimilálódott örmény népesség rétegzettségére. Mindenekelőtt érdemes feltenni a kérdést, vajon hányan lehettek azok, akik a 19-20. század fordulóján valamilyen formában magukat magyar-örménynek tartották. Szongott Kristóf becslése szerint az örmény származásúak száma mintegy 10-15 000 fő lehetett, ami az akkori ország lakosságának egy ezrelékét sem tette ki."? A statisztikailag valamiképpen megfogható adatok ennél is szerényebb képet mutatnak. Az örmény anyanyelvűek és/vagy az örmény katolikus plébániákhoz tartozók 2000—4000 főt tettek ki." A két adat közül számunkra az egyházi hovatartozás a fontosabb, hiszen az örmény plébániák fogták össze leginkább a kolóniákat. Eszerint például Szamosújváron 1850-ben még a lakosság többsége az örmény egyhaz tagja volt, mig 1910ben mindössze tizenöt százalék." Mindez abszolút számokban azt jelentette, hogy az eredetileg kétezres közösség megfeleződött. Az örmény plébániák vesztesége a többi településen is hasonlóképpen alakult. A 19. század közepén körülbelül hétszáz fős erzsébetvárosi, kilencszáz fős gyergyószentmiklósi és háromszáz fős szépvízi eklézsia az 1910-es évekre tagjainak felét elvesztette." Szamosújvár esetében tudjuk, hogy a jelenség hátterében a természetes szaporulat drasztikus csökkenése mutatható ki. Itt a születések-elhalálozások végösszege az 1840-es évek óta negatív előjelet mutatott, évtizedenként átlagosan száz fővel apasztva az egyházközséget." Az örménység visszaszorulásában többféle tényező játszhatott szerepet, úgymint az elvándorlás, a születésszám-korlátozással járó polgárosodás és az asszimiláció. Érdekes lenne részletesebb kutatásokban is megnézni, hogy a statisztikai adatok fényében milyen folyamatok rekonstruálhatók a 19. század végén, 20. század elején. Ezzel kapcsolatban Csíkszépvizet érdemes kicsit közelebbről megvizsgálni. Itt ugyanis a fél évszázad alatt bekövetkezett népességfogyás legnagyobb részét megtaláljuk a környező településeken. Egy 1927-es 19 Idézi Tóth K. József 2007: 135. no Uo. | ™ Varga E. Árpád (1998-2002): Erdély etnikai és felekezeti statisztikája. Népszámlálási adatok 1850-2002 között, 1—4. kötet, Csíkszereda, Pro-Print. ™ KSH 1910 "3 Aldobolyi Nagy Miklös: i. m. 42.
